A reggel elég korán kezdődött, mert már negyed 6kor útnak indultunk. Tesóm írt útközben hogy megindult nála a szülés, így nem voltam túl boldog, mert nagyon aggódtam érte… L

Végül nem volt semmi gubanc, Dodiékkal szinte végig tartottuk a kapcsolatot, ki hol tart, milyen az út stb…

Sikeresen megérkeztünk Bratislavaba a reptérre, ahol mindketten elkezdtük kipakolni a csomagjainkat, mert mind a ketten túlsúlyban voltunk… :S így pár dolgot mindkettőnk családja visszavitt… no sebaj.

Lassan elérkezett a búcsú ideje is …. Volt sírás rívás… Majd külön kikellett adni a laptopot… tiszta ideges lettem, mert nem akart kijönni a táskából, aztán vissza se… :S ááá nem baj már csak innit kell venni és irány a gép…gondoltuk mi.

Azonban pont előttünk és még hál isten néhány ember előtt lezárták a kaput…de csak mert sok embert kellett felengedni a gépre. Végülis nem ülhettem az ablak mellett, Dodi ült az egyik oldalon én a másikon, persze Ő előre kiütötte magát dedalonnal, így nem beszéltünk sokat. Na jó azért a felszállás még megvolt neki J.

Kicsit neccesen landoltunk, mert elég nagyot csattantunk a földre, de a lényeg hogy egyben érkeztünk meg J.

Elég sokat vártunk Manuelre, mert Ő jött ki elénk, ugyanis nem láttuk kiírva sehol a nevünket. Sőt így utólag tudjuk, hogy Manuelt mi később láttuk csak bejönni… nem baj a lényeg hogy megtaláltuk egymást J. Hozta magával valami barátnőjét is, Manuelat, akit útközben kitettünk, nem messze a La Mayoratól.

Megérkeztünk ide is, megkaptuk a külön szobáinkat, illetve egy két dolgot megmutatott nekünk Manuel, de a többit szerintem majd csak Emilio fogja nekünk holnap megmutatni, amikor elvisznek minket vásárolni.

Dodival egyből bevackoltuk magunkat, mindent kipakoltunk, majd úgy döntöttünk, hogy elmegyünk feltérképezzük kicsit a környéket. J Nagyon jó volt, mint az ovisok mindent fényképeztünk, mindennek örültünk J Rengeteg fűszernövény és gyümölcs J tiszta paradicsom… a hegyoldalon csak úgy magától nő a szőlő, amit egyből leteszteltünk J Fincsi volt J. Nem sikerült bejárni az egész terepet, de nem baj minden nap sétálunk egy nagyot J. Most lassan lefekszünk, mert már 9 óra és holnap fél 9kor találkozunk Emilioval és Manuellel.

Niki