Ma is 9re mentünk. Caro ma nem jött mert nagyon kijött az allergiája és egyáltalán nem kap levegőt, asztmás is. L
Reggel már mindent csak Dodival ketten csináltuk Jolanda bekészítette a dolgokat és ott is hagyott minket, szóval akkor csak nem lehet elrontani J. Vagy mi vagyunk nagyon ügyesek J.
Reggeliig megcsináltunk ketten mind a 3 színt, feketét, kéket, zöldet. Majd beraktuk a szekvenálóba.
Reggelinél siettünk le hogy Rosat ott találjuk hogy odatudjuk adni neki az ajándékot, aminek nagyon nagyon örült J jó volt látni J. Inaki is megérkezett közben aki a paprikától kérdezett. Hogy melyik milyen mire lehet használni.
Ja és a keddi kolbászhoz tálaltunk az Andris féle Anyu nevelte Habanerokból és Inaki oda volt érte meg vissza hogy milyen isteni finom. De többen is mondták Jolandának, aki tolmácsolta nekünk a jó híreket. J.
Nemsokára 4 óra és várjuk Emiliot, hogy vigyen minket Almunecarba, reméljük jó lesz ott. J
Reggel megint 9re kellett csak menni, ami azért jó mert ilyenkor már majdnem teljesen világos van J.
Jolanda megkérdezte hogy mit szeretnénk csinálni… új dolgokat vagy a régieket amiket eddig is mert, hogy már mindegy a sorrend. Meg hogy szeretnénk e itt maradni velük még egy hetet. Mert akkor beszélnie kell az Inakival. Persze egyből mondtuk neki hogy belelát a fejünkbe és szívesen maradnánk. Így folytattuk a PCRek gyártását a DNS szekvenálását, majd Inaki egyszer csak berontott hozzánk, hogy tényleg szeretnénk maradni, mert ha mi itt boldogok vagyunk akkor maradjunk csak mert akkor Ő is boldog lesz J. Na szóval ha mindenki boldog az a tuti J így maradhatunk itt még egy hetet.
A következő héten úgyis csütörtökön főzni fogunk kollektíve mindnekinek, reméljük össze is jön és fincsi paprikás krumplit fogunk főzni. J
Ma 2 ig dolgoztunk, majd felmentünk a laborba, hátha végre odatudjuk adni az ajándékot a két Sonianak, ami így is lett J nagyon örültek neki, Rosa is ott volt Ő fordított, hogy miket kaptak meg hogy miért meg ilyenek J. De mondtuk is neki hogy ne keseredjen mert neki is tartogatunk valamit csak soha enm tudjuk hogy mikor találkozunk. Így megbeszéltük hogy majd csütörtökön reggelinél odaadjuk neki. J
Emilio mielőtt haza ment megkérdezte lenne e kedvünk csütörtökön vele menni Almunecarba, ahol Ő majd dolgozik de mi mászkálhatnánk a városban J hát persze hogy van. J
Még neteztünk a családdal beszéltünk. Este filmet néztünk.
Ma már 9 re kellett dolgozni menni. Folytattuk a PCR-ek gyártásást, illetve már a DNS szekvenálását is elkezdtük, vagyis a sokszorosítást.
Nagyon sok dolgot kell megjegyezni, mi mi után jön, miből mennyit kell rakni mihez. Szóval levideoztunk mindnent, biztos ami tuti alapon J. Illetve Jolanda mindent leír nekünk külön papírra ott ahol éppen dolgozunk.
Megcsinálta a kék színűt, majd kérdezte, hogy melyikönk csinálja a zöldet…. Így én csináltam a zöldet és Dodinak jutott a fekete. Először nagyon féltünk hogy elszúrunk valamit, de Jolanda végig ott ült, szegény nagyon fáradt volt mert van egy 6 hónapos kislánya aki egész éjjel sírt és Ő volt fent vele.
Azért hogy ébrentartsam J beszélgetni kezdtünk miközben Dodi a feketét csinálta J. Kiderült, hogy 33 éves van egy lány testvére aki 28, neki azt hiszem 2 kisgyereke is van, Jolandanak csak 1. szeret síelni járni, sőt tavaly Ausztriában síelt. Úgy megörültem neki J kérdezte hogy miért ez a nagy lelkesedés… mire elmondtam hogy ezelőtt ott dolgoztam… J. Szép hely nagyon és szerinte nagyon olcsó.
Majd reggelinél levittünk nekik magyar kolbászt, meg túró rudit J mindkettő nagyon ízlett nekik J. És ott közölte a Jolanda a Caroval hogy én osztrák vagyok J hihi, majd kijavítottam hogy nem igazán csak ott dolgoztam egy kis ideig… akkor ők egyből mondták, hogy akkor beszélek németül is… de én hiába mondtam hogy csak pár dolgot, és nagyon keveset… egyből azt gondolják hogy mindenféle nyelveket beszélek… merthogy itt ha odamész egy idegenhez hogy tudna e neked segíteni és megkérdezed beszél e angolul azt feleli hogy igen egy kicsit, ami azt jelenti, hogy megérti mit kérdezel és spanyolul válaszol is neked J amit Te remélhetőleg megértesz J.
Reggeli után megint nem csináltunk túl sok mindent, még befejeztük amiket elkezdtünk, közben Jolanda elmonta, hogy a testvére egy szállodában dolgozik MArbellan, és beszél angolul, németül, franciául és természetesen spanyolul is J. Majd hogy az itteni emberek nagyon rosszul beszélnek angolul, és hogy ez azért van mert a suliban csak heti 1-2 órájuk van csak angol és inkább anyelvtant tanulják mint a szavakat vagy a kiejtést. Meg hogy miléyen rossz hogy itt csak spanyol adók vannak a Tvben mert odaültethetné a lányát a TV elé és már beszélne is angolul a rajzfilmek miatt, de itt ehhez külön iskolába kell járatni őket, amik elég drágák. Szóval mikor meghallotta hogynálunk hogy megy akkor azt mondta hogy mi nagyon szerencsések vagyunk.
Na végre új helyen dolgozunk, lent a fő laborban J. Ezt mind Jolandanak köszönhetjük meg Rosanak, akik megkérdezték az Inakit hogy dolgozhatunk e ott.
De ezt úgy kaptuk meg reggel hogy 8ra a régi laborba kellett menni Emiliohoz, aki fél 9kor elvitt minket a főlaborba Jolandahoz. Addig nem csináltunk semmit!
Jolanda egészen belekezdett a polimeráz láncreakciók létrehozásába, vagyis ahogyan többen ismerhetik a PCR technológiának. J Tök jó, mert ezeket mind tanultuk még biotechnológián, de egyikünknek sem ment könnyen a megtanulása, hiszen nem láttuk soha sem a technikát, könyvekből meg véleményem szerint elég nehéz ilyen dolgokat megtanulni.
Végre a nap folyamán megláttam végre egy itteni „tipikus spanyol” helyes fiút is. Aki lássuk be szerintem inkább valami északi helyről jött, mivel nálam sokkal magasabb, és szőke haja van. Szóval nem számít tipikus itteninek. De sebaj J. Már elmondhatom hogy láttam egy helyes spanyolt J.
Egész nap folytattuk a PCR gyártását, mivel később az a célunk, hogy a DNS egy jól meghatározott szakaszát sokszorosítsuk vele.
Hamar eltelt a nap, jókat nevettünk, végre tényleg fiatalok között mozgunk, akik beszélnek angolul, igaz pont a Jolanda akivel egész nap együtt vagyunk nem beszél túl jól, mert szegénynek nagyon rossz a kiejtése, még a többiek is piszkálják, kinevetik, hogy hogyan érthetjük mi meg mit akar mondani. J de sebaj legalább beszél J.
Nagyon hamar végeztünk, kb 1 kor és mindezt úgy hoztuk létre hogy végre 8ra mentünk és 11 kor van 1 egy órás elvileg reggeli szünet. Szóval nem dolgoztuk halálra magunkat. De legalább nem unatkozunk. J
Később nagyon meleg volt, felmentünk napozni a tetőre, majd mivel én még mindig nem vagyok túl jól lejöttem, Dodit a tetőn hagytam pörkölődni, s közben végre megtudtam csinálni a hangot a gépen J. Micsoda öröm!!!! Szaladtam Dodiért hogy végre nézhetünk filmet megint J. Szóval ezzel telt a nap maradék része.
Tudjuk kicsit elvagyunk maradva az írással de ennek csak az az oka, hogy túl sok új dolog nem történik velünk mostanában.
Kedden délután elmentünk egy spanyol konferenciára amit a mangóról és az avokádóról tartottak. A 4 előadásból sajnos csak 2őt értettünk meg, de az is nagy teljesítmény, hiszen az egész spanyolul folyt.
Szerdán annyira unatkoztunk már, hogy már jó ideje nem mehetünk sehova, hogy eldöntöttük lemegyünk esernyőt venni, meg a német bácsihoz a vendéglőbe. Ebből az lett hogy elmentük a lidlbe kaját venni majd esernyőt, majd vártunk hogy kinyisson a bácsi J. Mert kinéztük hogy van hagymalevese J. Sajnos azt nem kaptunk, de egy jó kis zöldséglevest azt igen J. Olyan aranyos humoros, kedves az a bácsi.
Csütörtökön és pénteken egész munkaidőta chirimoya terméseinek számlálásával töltöttük, illetvea meg nem termékenyült „virágokat” is számoltuk. A vörös Sonia dolgozik már megint, a másik ki tudja hol van. De Ő igazán aranyos egyre több mindent beszél angolul hozzánk és mondta is hogy csütörtökön megy az első angol órájára. J
Szombaton piac nap van, így mi megint ott voltunk J vettünk sok sok finomságot, amiket most nem fejtek ki mert majd az új jövevényeknek lesz meglepi J. S persze ismét betértünk a bácsihoz hazafelé egy kellemes kis jegeskávéra J. Hazafelé használhattuk az újonnan szerzett 3 euros esernyőket, amik mire haza értünk addigra teljesen átáztak, így mi sem maradhattunk szárazon…. :s hát mondhatni egyik sem egy ikeas darab.
Vasárnap végre sokáig aludhattunk, de leginkább én, Dodi cetlit hagyott hogy a laborba ment. Így mielőtt követtem, megfőztem az ebédet, mostam, teát csináltam a hadseregnek J. Meg ilyen apróságok. S lassan eltelt a nap.
Reggel megerkeztunk a laborba, Emilio mondta, h ma mango kiertekeles leszJJJ. Kipakoltuk a mangokat, amiket kostolni akart, de aztan kozolte, hogy neki beszede van Migellel, szoval majd csak reggeli utan, ami nalunk mar ebed, szoval az utan fogunk csak mangozni. Addig be kellet irnuk az eddigi adatokat a gepbe, hat mit ne mondjak nagy feladat. Eleg hamar vegeztunk es utan elkezdteuk csatlakozni az X-faktorhoz. Megneztuk a masodik es harnadik adast a netenJ. Kozben tartorrunk egy kis kajaszunetet. Delutan vegre valahara jott Emilio es elekezdtuk a mango vizsgalatot, Niki irta a szamokat en meg potyogtem a gepbe, ja kozben Vivaldit hallgattunk,mert Emilio mondta,h az milyen megnyugtato. Kozben Emilio kirohogte Nikit, hogy o mar jobban tudja a fajtakat, meg h mehetne lottoznu,mert eltatalja a szamokat amiket o mond. Aztan meg maradtunk netezni, ja es kozben kaptunk egy csomo csomo mangot. Mikor hazamentunk ettunk belole es vartuk Veronicat hogy mehessunk vasarolni. Fel8kor jott, h megy az Eroskiba, az itteni szerintunk tescoba. Tok ugyan ugy nez ki csak a termekek kicsit masok, ja es nem tesco gazdasagos, hanem eroski gazdasagos termekek vannak. 10 korul ertunk haza, furdes es fekves, mert almosak voltunk. Ja vegre tele a huto.
Reggel viszonylag későn keltünk. Reggeli után elindítottunk egy mosást. Ezután elkezdtük kitakarítania fürdőszobát. Majd mikor lejárt a mosás kiteregettem és elindítottam még egy mosást. Meg akartuk várni, h lejárjon, de mikor felmentünk h teregessünk, akkor láttuk, h nem megy a gép sőt nem is világít. Nem tudtuk mi lehet a gond, ezért lementünk a konyhába, ahol ült 3 itteni csjszi. Megkérdeztük szerintük mi lehet, de mondták, h a konyhában sincs áram, szóval valószínű, ha az a gond. Aztán úgy döntöttünk nem várunk amíg visszajön az áram és felmentünk a laborba. megnéztük az emaileket és kicsit napoztunk, de sajna nem sokáig sütött a nap. Aztán hazajöttünk és megnéztük a gépet és örömmel láttuk, h lejárt. Kiteregettünk a megszáradt ruhát meg lehoztuk. Aztán Niki csinált öntetet a rizshez és filmnézés közben kajáltunk. Közben Niki csinált teát, megint egy hadsereg ihatna belőleJJ. De legalább sokáig elég leszJ. Aztán este befejeztük a takarítást néztünk még izgi dokumentumfilmet, meg south parkot. Most pedig lassan fekszünk, mert reggel megint órára kelünkL.
Ma reggel 9korul keltunk es fel11re akartunk leerni a piacra, persze ez nem jott osszeJ. Melegszendvicset reggeliztunk, majd meg egy kis keszulodes utan elindultunk a piacra. Utkozben betertunk egy nalunk 100fotintosnak mondanam boltbaJ. Vettunk kistukrot, mert sikeresen osszetortem a sajatom, meg Niki koromlakot. Jo sok gyaloglas utan vegre meglattuk a piacotJJ. Az elso arusnal egybol vettunk egy kis suvenirtJJJ. Lattunk ruhasoka, zoldsegeseket, az egyiknel vettunk is „vodorbol” olajbogyot, hmm ficsi voltJ. Volt meg keramias is, de nagyon szepek voltak, kar h a tulsulyert fozitni kell a repcsin, mert szivunk szerint vasaroltunk volna. De meind1.
Visszafele bemetunk egy supermercadoba veni kenyeret, de csak aztJ, mert altalaben ha elmegyunk vasarolni mindig tob dolgot veszunk mit ami keneJ. Aztan elmentunk past fele pipildet keresni, de sajna nem volt, igy beultunk egy helyre, aminek nemet tutlaja van es csak nemetek ultek ott egy jegeskavet inniJ, nagyon tuti voltJ. Meg az is amit lerendezrunk. Niki rendelt Dos ice caffet, meg abacsi is mosolygott. Aztan mondtam Nikinek hogy gondolja ki hogy van a szamla nemtul, mert hirtelen nem jutott eszebe, hogy akkor ugy kerjuk a szamlat, h ne kavarjuk tovabb. De mikor kijottem a Wcrol pont jott velem szemben a bacsi es en kertem angolul, szoval teljes lett a kaosz a bacsi fejebne, h akkor mik is lehetunk. Vagul nemetul, angolul es spanyolul is elkoszont tolunkJ. Jo voltJ. Aztan hazafele vette egy napszemuveget, miutan mar ki lett sutve a szemen. Hazafele, mikor mar majdnem a kapunal voltunk pont jott egy itt dolgozo bacsi,aki felhozott minketJ, vegre nem kellett gyalogolni a legszivatosabb reszenJ. Aztan feljottunk csekkolni a maileket, majd neztunk egy filmet es lefekudtunk.
Vegre eljott az altalunk nagyon vart oktober... a szeptember nem nagyon akart telni. A laborban uj kollegat isemrtunk meg José, bar nem tudom minek vesznek ide fel barkit is mikor nekunk se jut nagyon munka. No sebaj. Ma mangot fogunk megintcsak vizsgalni. Neha Emilio jokat nevet rajtam amikor en mondom neki hogy mit kell mondania. Na sebaj ketten osszehozzuk. Bar neha reggelenkent nem mindig fogom fel a fiktin az mennyi is... na de sebaj.
Neha rossz hogy kerdezek valamit meg Dodi szerint is helyesen es nem erti meg mert, o csak mashogy tudja megkerdezni.
Pl a Which kind of.....?, azt O ugy mondja hogy What variety?.... no mindegy
A no problem meg a Don”t worry az megy neki. Na de eez mar midnenkinek ... szoval mi is csak nevetve mondjuk mindenkinek amikor nem tudnak valamit mondani... J sebaj megoldjuk.
Meg jo hogy tegnap azt mondta az Emilio hogy ma KOZOSEN megnezzuk a csaladnak a kocsit, erre Dodi kereste egesz nap.... es azokon az oldalakon amit O adott semmi nem volt, szinte meg kocsi sem.
Nem baj ezen is tul vgyunk.
Vegre koran lefekudtunk, valami filmet meg neztunk. 10re mar agyban is voltunk. De vegulis mindegy mikor fekszunk mert a Jota aki felettunk lakik feler egy csorteto disznohaddal.... J . arrol nem is beszelve hogy mindenki este kezd el elni a rezidencian....
Emilio szerintem maga sem tudja neha hogy mit kell csinalnunk. Reggel azt mondta ma mind a ketten megyunk daviddal meg Anaval ki az avocadosba jelolni a csemeteket. De mivel ezt itt a laborban kozolte nem volt nalunk kaja, igy megmondtuk neki, hogy lemegyunk csomagolni es varjuk oket a main labor elott. Mar ott vartunk egy ideje amikor na kik jelennek meg a kocsival... Emilio meg a ket Sonia, hogy egyikonk a Soniaekkal megya masik Anaekkal.Mivel Dodi mar volt Anaekkal en mentem veluk.
Igazabol nem volt egy nagy elmeny nem tudom minek kellettem oda... mert csak a cetliket vgtam le azokrol a csemetekrol amit Ana jelolt, david meg egyedul dolgozott.... kozben megbeszeltunk egy ket dolgot...emilio jott ertunk fel 3 utan es mire visszahozott mar a tobbiek buliztak fent a laborban. Egybol invitaltak minket is hgy egyunk igyunk. Volt chips, sajtok, felvagottak, bagett, sor, pezsgo, bor, azt hiszem azert tudnak elni kicsit.... Ugy nez ki hogy minden heten van valahol egy kisebb ossznepnevelo buli... ahol a munkatarsak osszedobnak egy kis penzt, es kb fel orat beszelgetnek.... iszogatnak eszegetnek. Hat jo a hangulat mindig.
Ma reggel Emilio ugy inditott, h nem igazan tudja, h ma mi mit fogunk csinalni, hat nem voltunk tul boldogok. De mi egybol mondtuk neki, h nekunk ma 11re a Nagy labornal kell lennunk, mert Maria tart nekunk egy eloadast. Erre o mondta, h oke, majd felhivja Mariat es megkerdezi, hat mi cask neztunk h rendben. Aztan telt az ido es meg mindig nem tortent semi. Majd ugy gondoltuk, h megkerdezzuk mar Emiliot, h mi a szitu. Mikor meglatott minket egybol emelte a telefont, h hivja Mariat. Miutan beszeltek mondta, h oke rendben mehetunk. Mar ott se voltunk, mert mar fel 11 volt es meg kajalni akartunk. Gyorsan hazamentunk, kajaltunk es mentunk. Marta es Rosa az ajtoban alltak es cigiztek es vartak minket. Rosa mondta, h milyen pontosak vagyunkJJJ. Aztan Marta bevitt kettonket a szobajaba, amin kicsit ledobbentunk, mert azt hittuk valami nagyobb eloadas lesz, egy par embernek, hat nem. De nam baj, mert igy legalabb jobban tudtunk figyelni es megerteni, h mit is mond iletve mito lis beszel. De hal istennek o nagyon szepen beszel angolul szoval egesz jol megertettuk az elodadasaJJ. Aztan felvitt minket Roshaoz es Celesthez. Ok fent dolgoztak egy laborba. Pollnebol akartak kivalasztani a Dnst. Egesz delutan ott voltunk veluk, kozben Rosaval felmentunk kajalni, aztan mikor visszamnetunk a laborab, Celest mondta, h valoszinu nem sikerult amit akartak, szoval lehet ujar kell csinalniuk vasarolt pollennnel, mert ammivel most porbañkostak, azt ok szedtek. De aztan jot egy masik csak, aki elvitt minket egy spectrofotometerhez, h ott is megnezzek, h sikerult e vagy nem. A 4 mintabol kettobenegyesz nagy szazalakben mutatta, h ott van benne a Dns. HurraJJJ mindneki boldog voltJJ. Aztan mikor vegeztunk hazamantunk. Beraktuk a torcsiket mosni es elindultunk le a boltba, mert melegszendvicset akartunk enni. Lent setaltunk egy kicsit, mert akartuk kerdezni a kocsiberlest az utazasi irodaban, de az csak 5kor nyitott mi meg fel5kor voltunk ott. Szoval volt fel orankJ. Mikor lesokkoltak minket az arakkal 508euro egy hat szemelyes kocsira, uuuuu. De a 4 szemelyeset mar 180euro korul megkapgattuk volna, hat nemtom , a nameteknek bizti van ra penzuk, utana hazajottunk. Csinaltunk melegszendvicset, megneztuk a 4, tipusu talalkozas cimu filmet, aztan egy kis south parkot, az meg mondig nagy baromsag. Es este olyan 11korul fekudtunk le.
Ma reggel ugy keszultem, hogy megyek Ananval, Daviddal es az illatos bacsival ki vmi avokados teruletre. Nikivel hoztunk fel a tegnap keszult palacsintabol, mert Niki mondta, h adjunk mindenkinek kettot, aki a residencia-ban lakik, de sajna csak par ember volt otthon, igy ami maradt azt ugy gondoltuk az ittenieknek adjukJ. Orultek is neki, mindeki el volt ajulva a kakaostol, sot meg meg is kerdeztek, h ez vmi specialis recepet???:)J ARIKJ. Mi olyan 8:45kor indultunk el, egesz koran. Niki pedig Itt maradt Soniaval mangot szedni. Nme mentunk messze, kd 15 perc kocsival, egy hatalmas, dimbes dombos, bar inkabb dombos es belathatalan terulet. A feladat az volt, hogy Ana es David cimkeket rakott a sok sok avokado fara, nekem meg azokat a cimkeket kellett levagnom amik rajta voltak. MIkor vegeztunk egy parcellaval, akkor jott egy bacsi, gonodolom a terulet tulaja, es megmutatta nekunk az osszes tobbi parcellat, amit meg meg kellett volna csinalni. Mikor ezzel vegeztunk, akkor megcsinaltunk megegy parcellat, majd kajaltunk, ki amit vitt, es utana atMASZTUNk egy masik percellahoz, ahol irni kellett meg cimkeket, mert elfogytak. Mikor vegre vegeztunk es elkezdtuk volna megcsinalni a parcellat, akkor jott Jose Manuel es mondta h egyunk haza. Nem mondom, h nem orultem nekiJJ. MIkor visszaertunk Niki mar itt volt a laborban. Utana mar nem volt mas munka, vartuk a fel3at, h verge mehessunk. Niki mondta, h Rosa hivta, h Maria mai eloadasa hnap less 11kor, addigra mennyunk a Nagy Laborhoz. Mikor hazamentunk en felvittem par ruhat mosni. Aztan megneztuk a Viharszigetet, vergeJJ. Ujabb jo film a listamonJ. Aztan este a Varatlan vendeg cimu filmet neztuk, az is jo voltJ. Este viszonylag Koran fekudtunk.
A hetfo mindig nehezen akar indulni, de ez a mai a csucsok csucsa volt... :s
Emilio mondta, hogy egyikonk vele mangot vizsgal, vagyis en, a masikunk, vagyis Dodi megy Soniaval mangot szedni. Kezd nagyon beindulni ez a mango biznisz, csak az izek nem olyan jok valamiert :s.
En szet untam az agyam mert Emilio utkozben itt hagyott valami bacsi miatt, ezert csak ebed elott fejeztuk be joforman a vizsgalatokat. A Brixet eppen betudtuk Dodival fejezni ebed elott, majd azota ahogy visszajottunk nem csinalunk semmit. Mar mindketten falramaszunk... :S.
Most konkretan mi arra varunk, hogy legyen mar fel 3 korul es mehessunk haza. Ma palacsintat csinalunk J, meg majd husit rizzsel J. A delutan gondolom ezzel fog telni, meg majd atmegyunk Veronikahoz kis segitseget kerni, ja meg Patrihoz is mennunk kell beszelni vele. De nem tervezunk semmi mast.
A reggel majdnem ugy kezdodott, mint a hetkoznapok szoktak, csak nem amunkaba indultunk el reggel, hanem Malaga fele vettuk az utat. Felszalltunk a buszra es 10 korul mar bent is voltunk a varosban.
Majd irany a legkozelebbi touris info kozpont, ahol magunkhoz vettunk egy par prospektust, meg informacio keres... es indultunk is a city sightseeing buszhoz. Kicsit meglepo volt az ara, 16 euro, de kesobb belattuk, hogy vegulis megerte. Vegre tudtuk hasznalni a nemzetkozi diakunkat is, mert minden belepot olcsobban kaptunk J.
A busszal eloszor mentunk egy kort, majd kivalasztottuk a Plaza de toros-t es ott szalltunk le. Majd egy kozeli helyen megittunk egy colat, es irany felderiteni a varost.
Mivel eppen nem volt bikaviadal ezert a Plaza de Toros zarva volt es valljuk be lentrol tul sok mindent nem lehet latni ilyenkor, mert zarva van, igy feljebb vettuk az iranyt es bementunk az Alhambraba. Utkozben megcsodalhattuk az Ayuntamientot es az elotte ñevo csodas kertet. Majd az Alhambraban a szep epiteszeti „aprosagokat”, illetve a csodalatos kilatast szinte az egesz varosra. Sajnos innen meg midnig nem lattunk be a Plaza de Torosba, igy kicsit banatosan mentunk tovabb. Lassan veget ert az Alhambraban az utunk, igy elindultunk megkeresni a Catedralt, ami a terkep szerint nincs messze. Nem is volt, utkozben voltak termeszetesen szuveniros boltok. Az egyik elott megalltunk, mert Aniko volt a bolt cimeben. Dodi le is fenykepezte, majd mikor mar a hutomagnesek szinet ecseteltuk melyik tetszik melyik nem akkor kijott az elado aki koszont „Hola” visszakoszontunk es neha o is mutatta es mondta „Ez is jo”.... majd akkor leesett hogy O is magyar.. .hat nevettunk egy jot, hogy milyen lassan esett le nekunk hogy magyarul szolnak hozzank JJJ mert mar mindenfele nyelvet emgszoktunk J. Aranyos volt utbaigazitott minket a Catedral fele. Majd onnan a Theatro Romano-ba mentunk, ami epp felujitas alatt all.Aztan Picasso szulohaza fele setalgattunk, ahol ismet megvartuk a buszunkat es felszalltunk, hogy vigyen el a gibralfarohoz, ahonnan elvileg teljesen belehet majd latni a Plaza de Torosba J. Itt is megvettuk a kis diakjegyunk, majd egy tortenelmi muzeumot is megtudtunk nezni, illetve kisebb hegymaszas utan J vegre bele lathattunk a honahitott Plaza de Toros-ba. J.
Lassan elment az egesz nap mar nem fer bele, hogy a beachre is lemenjunk, pedig jo lett volna korbenezni ott is. Igy marad az utolso ut a buszallomasra, ahol megkereshetjuk a buszunkat, ami majd haza visz, illetve meg belefert egy fagy a mekiben J.
A reggel a szokásos rutinnal kezdődött. Emilio közölte, hogy ma a mangokat fogjuk kiértékelni, ami abból áll, hogy ő diktálja az adatokat, amiket „megvizsgált”. Ezek az adatok: fa száma, fajta, szedés dátuma, vizsgálat dátuma, tömeg, mennyire piros %ban, pulpa állaga, íz, és a gyümölcs függesztésénéla minőség. 61 darabot vizsgáltunk meg, pont reggeliig végeztünk is vele, majd utána nekünk kellett a brixeket mérni, azt hiszem hogy 35 darabot. Majd ezek után „nagyon” figyeremleméltó feladatot kaptunk ismét, a jelelő műanyag táblácskákat kellett kilyuggatnunk. 600 darabot.
Hát nem is tudom, kiváncsi leszek, mert Rosa folyton kérdezgeti miket tudunk az itteni dolgokról, meg mit szeretnénk csinálni, Ő már intézkedett hogy más dolgokat is csináljunk, lássunk. Remélem majd így is lesz.
A délutánunk is szokásosan telt. Készülődünk a holnapra, mert végre megyünk Malagára.
Reggel csak Emilio fogadott minket a laborban. Mondta, h délelőtt ma is mangót szedünk, aztán a maradék chirimoyara rárakjuk a maradék zsákokat. Megint öten indultunk mangot szedni, kb 20 fához. Nem értettük minek kellünk oda annyian, de mind1, megcsináltuk, majd megkérdeztük Emiliotol annak a fának a nevét, amit a Soniáék mármondtak nekünk, csak akkor nem igazán értettük. Utána kérdezte Emilio h szeretjük a limot, mondtuk h HÁT PERSZE, erre szedett nekünk egy fél szatyorralJJ. Majd átsétáltunk egy chirimoya fához, amire rárakták az utolsó zsákot, amit még múlt héten csináltunk, így az is kész lett. Utána visszamentünk a laborba, ahol Miguel és Emilio megmutatta azt az exel dokumentumot, amibe be kellett írnunk az eddig vizsgált mangók adatait. Elkezdtük csinálni, de kb a felénél Rosa mondta, h mennek kajálni és kérdezte, h megyünk-e mi is le vele, mondtuk h igen, így félbehagytuk a munkát. Kaja után visszasétáltunk a laborba, ahol befejeztük az adatok beírását és vártuk, h mi lesz. Majd jött Sonia, h megyünk, de közben elkezdett esni az eső. Sebaj így is elindultunk még pár mangó fához, el is kezdtük leszedni, de annyira esett, h Sonia mondta, h üljünk vissza az autóba. Vártunk egy kicsit, de nem akart abba hagyni, így az utolsó két fához egyedül ment ki és szedte gyorsan le a terméseket. Mikor végzett egyből mentünk vissza a laborba, ahol Niki elkért Rosától pár jó számot. Aztán megint nem történt semmi és lassan eljött a fél3, amikor Emilio odajött hozzánk elköszönni és mondta, h hnap mangó kóstolás leszJJJ. Ennek én igen örülökJ. Aztán Rosa hazahozott minket, mert még mindig esett. Itthon Niki gyorsan összedobott egy kis mártást a már kifőzött tésztához. Kajáltunk és közben odaátot néztünk. Utána mindketten eléggé elálmosodtunk és lefeküdtünk egy kicsit, hát mindketten sikeresen el is aludtunk, nemtom így este h fogunk aludni. Aztán sztem most még nézünk egy filmet és ez a nap is eltelt.
Reggel mikro fölértünk a laborba, már Jorge és Emilio is ott volt. Mentünk köszönni és Emilio mondta, h délelőtt mangót suedünk, délután pedig majd kóstolunkJ. Így is volt, fél kilenc fele elindultunk öten (Emilio, Sonia, David, Niki és én), h leszedjük a fákról a mangót. Mikor kiértünk a területre Emilio mondta, h mi Nikivel a földre leesett terméseket szedjük fel és számoljuk és ami még jó azt rakjuk szatyorba. Emilio szedte a fáról, David tartotta a szatyrot neki, Sonia pedig írta a cetliket. Hát hogy ez a David „barátunk” mennyire lassú, mondtam is Nikinek, h ő ha át akarna menni a túl oldarra nem tudna, neki oda születnie kéne, mint a viccbenJ. Namind1, kb 10:15re végeztünk, felpakoltuk a kocsit a sok sok mangóval és visszaindultunk a laborba, ahol ott volt már Rosa, neki nagyon örültünkJJ. 11kor elindultunk le a szobánkba, h kajáljunk, majd fél 12re visszamentünk a laborba, ahol Emilio közölte, h neki most dolga van, szóval majd később folytatjuk a reggel megbeszélt dolgokat. Addig mi elkezdtük tervezgetni azt az egy hetet mikor itt lesznek a szülőkJJ. Rosa nagyon kedves volt, segített egy csomó mindenben, meg adott tanácsokat, h pl kocsibérlés terén Patrival kéne beszélnünk, mert neki van ilyenben tapasztalata. 3körül már úgy gondoltuk, h ideje lenne leszakadni a netről és hazajönni. Ja de mielőtt eljöttünk elköszöntünk Emiliotól, aki megkérdezte, h van-e még mangónk. Mi mondtuk, h nincs hát adott gyorsan 5 darabotJJ. Mikor hazajöttünk meg is ettük őket, majd mesét néztünk és utána felmentünk megint napozni, mert Emilio mondta, h hnaptól időjárás változás lesz, remélem nem lesz igaza. Napozás közben elindítotunk egy mosást, mikor lejárt kiteregettünk és lejöttünk és megnéztük a 1408-at, végre egy jó filmJJ. Aztán elkezdtünk kajálni, mert mindketten éhesek voltunk és közben odaátot néztünk. Kaja közben Veronika jött, h ma megy futni Canival, vagyis h „most megyünk futni”, hát mi a zaba közepén voltunk épp, szóval mondtuk neki, h ne hari kihagynánkL. Szegény olyan elkeseredett fejet vágott, úgy sajnáltam, de nem baj, majd máskor. Mikor végignéztük a sorozatot, utána Niki megfürdött és asszem én is megyek, mert alig várom, h végre aludhassakJJ.
Reggel miután felmentünk a laborba Jorge megint megtalál minket, h meg kéne rajzolnunk a maradék 3 növényének a levelit, amíg várunk Emiliora, mert valami megbeszélés volt reggel. Szép lassan lebattyogtunk a nursery-ba, ahol elkezdtük megrajzolni az első avokádo leveleit, mikor hála az égnek jött Emilio, hogy gyerünk mennyünk Motrilba. Sonaiék levittek minket a fő laborba, ahol egyúttal Niki fel is adta a három képeslapot. Aztán útnak indultunk. Kb 1 óra út után érkeztünk meg a Motrili gazdaságba. Egy bácsi fogadott minket, akivel négyesben egyből elindultunk a mangósba, ahol egy két fáról már le voltak szedve a szebbnél szebb termésekJ. Volt amiről Emilio szedett még le, vagy Emilio szedte le az össz termést. A munkát fél 11kor persze félbehagytuk, mert reggeli idő volt. A bácsi levitt minket egy hát nem is tudom, otthon kocsmának mondanám, szoval levitt minket egy helyre ahol lehet enni, inni. Emilio evett vmi kenyeret paradicsomszósszal és olívaolajjal és mindezt kakaóval öblítette le. Hát nemtom ízlések és pofonok. Mi Nikivel ittunk egy-egy kólát, a bácsi meg egy kávét ivott. Aztán visszamentünk és leszedtük a maradék mangót. Közben felfedeztünk egy nagyon ari kucsust, még elég kajla voltJJJ. Mikor végeztünk természetesen jöhetett a kóstolásJJ. Utána a bácsi megmutatta nekünk a fóliában lévő chirimoyakat és avokádokat. Közben elmentünk a kutyu mellett és megsimiztük és nagyon kis intelligens volt, mert ahogy leült egyből pacsit adott, nagyon édes voltJ. Aztán mikor itt végeztünk átmentünk Motril másik részére, egy másik gazdaságba, ahol már mutatni nem mutattak semmit, mert tracspartyt tartottak más ott lévő két emberrel. Ott is be lettünk mutatva, az egyik bácsitől kaptunk egy kiskönyvet a gazdaság talajnélküli termesztéséről. Tök jó. Aztán egy körül elindultunk haza. Kettőre értünk vissza, szóval már nem csináltunk semmit, ja de Jorge megint megtalált minket, h jaj ő megcsinálta a levelek körberajzolását, majd hnap vágjuk ki, mondtuk, hát persze. Aztán Emilio is jött, h mára vége a napnak. Hazajöttünk, kajáltunk és felmentünk a tetőre naőpozni, ja mert végre szuper idő voltJ. Gondoltuk, h lemegyünk a beach-re ,de tegnap megbeszéltük Veronikával, h ma elmegyünk velük futni, vagyis ők futnak mi sétálunk és végül úgy döntöttünk h csak a tetőig megyünkJ. Niki 5kor feladta az izzadást én még maradtam 6igJ. Mikor lejöttem megnéztük a Malac a pácban című filmet és közben készültünk, h lassan jön Veronika. De végül nem jött, így Niki elkezdte megcsinálni a holnapi kajánkat. Aztán most megyek én si segíteni, mert aztán lassan feküdni kell, mert hnap is korán kelünk, blöö.
Vegre van Emilio, aki reggel mondta, hogy most vegre rahuzzuk a zsakokat a chirimoyara, amiket a mult heten csinaltunk Dodival, majd utana vele megyunk mangozni. Ebbol az lett hogy mire kimentunk chirimoyahoz addigra elkezdett esni az eso, igy jottunk is vissza, majd kis idovel kesobb a voros Sonia megkerdezte megyunk e vele, nekik segiteni. Persze hogy mentunk. J vegre nem kell itt ulni. Mentunk az avokadosba, hogy megmerjuk a gyokfot, meg a magassagot, meg a honaljakat metszuk le, es merjuk le.
Szerintem aki ismer minket annak nem igazan kell mondani, hogy lehagytuk a Soniat meg a
vele dolgozo Davidot, igy majdnem keszen is lettunk vele. De szerintem ez csak Davidon mulott, mert O venezuelai es midnennben nagyon lassu, meg az itteniek is azt mondjak rola, akkor kepzelhetitek... meg a beszedben is lassu, a munkaban is, mindenben. Sonia mondta, hogy Emilio keres minket, szóval visszavitt minket a laborba, természetesen Venezuelai barátunknak is jönnie kellett, na mind1. Mikor visszaértünk Rosa volt a laborban, Emilio sehol. Igy bementünk Rosahoz csacsogni. Majd megjött Emilio es lekezdte a reggel kikészített mangókat kóstolgatni, Niki írta az adatokat én figyeltem, h miket mondd, na és persze kóstoltunk mi isJJ. Mikor végzett mondta, h a brix mérést már mi is tudjuk csinálni és elment. Nikivel megcsináltuk a mérést, a végén már Sonia segítségével, mert már fél3 volt. Mikor hazajöttünk kajáltunk és lestük Veronika kocsiját, ami a lenti labornál állt, h mikor jön haza, h elvigyen minket vásárolni. Kb 5 körül aztán bekopogtunk hozzá, hátha hazajött. Először semmi, majd hírtelen kivágódott az ajtó és majd szívrohamot kaptunk. Megbeszéltük vele h 7, fél8 fele elmegyünk vásárolni. Így is volt, elvitt minket a Mercadonaba, útközben Niki kifaggatta a barátjától, 42 éves, Veronika meg 29, kicsit ledöbbentünk. Mikor hazajöttünk még megnéztünk a Micsoda nőt, majd mentünk csicsizni, mert 11 óra volt.
Eljott a mosas napja, nem is nagyon volt mas program, akartunk volna meg beachelni is, de mire eljutottunk ahhoz, hogy na menjunk mar kcisit kaso volt, es kezdett felhos lenni az eg... igy inkabb feljottunk kicsit a laborba es beszelgettunk a acsaladdal, meg ilyenek...
Nem nagyon tortent semmi, elment gyorsan a nap, mivel tegnap, vagyis inkabb ma koran ertunk reggel haza ezert sokaig aludtunk. Felraktuk a gepre a kepeket , kozben mosas fozes, es mar jottunk is fel.
Reggel alig vartuk, hogy eljojjon a 10 ora, mert akkorra beszeltunk meg talalkozot Cañiekkal. Bar a talalkozo kesett kicsit, mert Cañi irt, hogy kesesben vannak, azert csak sikerult felvenni az iranyt Granada fele. J mi mar az uton is megkezdtuk a fenykepezgetest, s ekkor meg gondoltuk naivan, hogy nem baj hogy nem sikerul egy ket kep jol, majd hazafele ujra lesz esely lefotozni...ez kesobb kiderult, hogy nem johet ossze...
Megerkeztunk Granadaba, egybol az Alhambraba mentunk, ahova sajnos nem jutottunk be a teljes tarlatra, mert sokan voltak, ezert „csak” a Generalife-t es az Alcazaba-t neztuk meg. A Generalifet meg Dodival kettesben, mert itt elvaltunk Cañitol es a mint kesobb kiderult orosz baratnojetol, Juliatol. Igazan szep a kert, mindenkinek csak ajanlani tudjuk, hogy megnezze. Az egeszre jellemzo az arab stilus, ahogyan azt az Alcazamba „tornyaibol”is latni lehet a varoson is. Az Alcazambaba mar 4esben folytattuk az utunk, ami azert volt erdekesebb, mert Cañi mondta, hogy O regen ott lakott Granadaba, mert oda jart egyetemre, igy sokat volt mar ott, igy tudta mondani mi micsoda, segitett nekunk eligazodni.
J majd kesobb belevetettuk magunkat a varos nezegetesbe, egesz nap szinte meg sem alltunk. J csak rottuk az utcakat, annyira furcsak itt az utcak, olyan keskenyek, hogy csak egy szemelyauto fer el, mellette meg ember sem nagyon.... nem is ertem hogy mernek igy vezetni... neha kicsit ijeszto volt, ahogy mi is kozlekedtunk az elvileg ket iranyu uton, ahol szembejottek, alig fert el a ket auto egymas mellett.... de azert sikerult.
J
Felsetaltunk a San Nicolas templomhoz, ahonnan igazan szep kilatast nyerhettunk az Alhambrara J majd le vissza Granada kis utcaiba, ahol meglathattunk egy masik nevezetesseget, az arab kis utcakat, ahol mindenfel porteka, meg teazo, iro emberek voltak. Nagyon szuk kis utcakban nagyon sok ember J kicsit olyan piac jellegu csak stilusosabban... J jo volt vegre kicsit szinesebb vilagot is latni.
Beultunk egy arab teazoba, ahol mind finom teakat kostoltunk. J itt mar vegre Julia is kezdett kicsit feloldodni es beszelgetett velunk is, eleinte kicsit nehezen ertettuk mert nem nyitotta ki a szajat, majd belejottunk mi is meg O is J.
Vegul setaltunk meg a varosban es beultunk par helyre meginni egy kolat, ahol minden ital melle adnak ajandek tapas-t, vagyik kis falatkakat. Ettunk igazan finom sajtos tekercsfeleket, meg kis szendvicseket... J
Majd lassan indultunk hazafele, ahol Dodival radobbentunk, hogy a sotetsegben nem fogjuk latni megint a Sierra Nevada hegyeit, a viztarozokat... hogy ujra fenykepezzuk. J sebaj majd legkozelebb J
Reggel igen sötétre ébredtünk. Elég kaki idő volt, mert nagyon fújt a szel és csepergett az eső, de az eddigi reggelekhez képest melegebb volt a szél és eső ellenére. Utolsó Niki szobájában eltöltött reggelink után elindultunk a laborba, de előtte újra beraktuk mosni az éjszaka megázott törcsiket és ruhákat. Persze, hogy az eső akkor kezdett szakadni, mikor kb fél úton voltunk a laborhoz. Elkezdtünk kicsit jobban sietni, de hát sajna így is eláztunk. Végre Emilio bent volt a kis szobájában, köszöntünk neki és érdeklődött mi volt a héten, mi meg mondtuk h semmi, mert nem csináltunk semmi lényegeset. Kérdezte, hogy a chirimoyakra ráraktuk-e a zsákokat, mi mondtuk, hogy nem erre ő kicsit elkeseredett, mert mondta h az fontos lett volna. Na mind1. Aztán kb 1 óra múlva jött Jorge, h mivel esik, ezért megyünk a fő laborba, ahol végre megnézzük a kivágott levelek levélfelület méretét. A laborban újra találkoztunk Emilioval és végre tudtunk neki szólni, h szerezzen nekünk kulcsot a nagy kapuhoz, meg h délután akkor cserélünk szobát. Utána Jorge megmutatta, h hogy kell használni a gépet és kérdezte, h kell ő oda, mi mondtuk, h neeem. Jorge mondta, h akkor ő visszamegy a laborba és ha esik, ha nem hívjuk fel és le jön értünk. Elég hamar végeztünk és próbáltuk utána hívni az Jorget, de vmi nem sttimmelt és nem tudtunk vele beszélni, így felgyalogoltunk a laborba. Mikor fölértünk Jorge el volt képedve, hogy miért nem szoltunk neki, mire mi mondtuk h hívtuk, csak nem csöngött ki. Teljesen le volt taglózva, h juj ez hogy lehet, na mind1 a lényeg h ott voltunk és kész a ránk bízott munkával. Aztán mutattuk neki a lapon, amit adott, h 3 db avokado levele nem volt ott és azt nem csináltuk meg, na erre tökre lefagyott a Windows-a és mondta, h akkor számoljuk meg minden egyes „fa” levelét és azt is írjuk a papírra, de természetesen ő hazahúzott. Mi megszámoltuk a leveleket a végén már Rosa és Sonia is segítettJ. Aztán mikor végeztünk lementünk a fő labor mellé, mert buli volt. Az idén végzett Phd-sokat ünnepeltékJ. Aranyos gesztusJ. Kaptunk kaját piát és megbeszéltük Carmennel, h ha már tud vmit a 7végéről, h hova megy a külföldi barátaival akkor hív minket. Mikor hazajöttünk kis pihi után elkezdtük kitakarítani a másik szobát, majd átpakoltunk mindent. Vágtunk ki újságból jó kis képeket és teleragasztottuk az apartmant vele. jó lettJ. Aztán végre megnéztük a kegyetlen játékokat és most meg már fekszünk le, mert a Carmen hívott minket, h mennek Granadába és reggel 10 re jön értünk.
Később keltünk, mint szoktunk, és egyből a nurserybe mentünk rajzolni. Csakhogy az zárva volt. Pár perccel később megjelent Jorge, hogy kb 5 perc és érkezik a kulcs. Addig is beszélgetni kellett vele… hát már kora reggel elég büdös, és az a baj, hogy igazán egyikünknek sem szimpatikus. Reméljük holnaptól nem kell vele dolgozni.
Megérkezett a kulcsos ember, kinyitotta a nurseryt és mi elkezdtünk rajzolni, még Jorge ott volt egy ideig és méricskélt, majd hamar elment. Mi a 19 növénnyel 10re végeztünk, amit Jorge nagy meglepetéssel fogadott. Még ebéd előtt elkezdtük kivágni.
Ebéd után Rosa adott nekünk újabb anyagokat az Ő kutatásaikról, ami végre igazán hasznos. Kb fél 2 re sikerült mindent kivágni. Közben Rosa és a vörös Sonia elkezdte a mangok értékelését, amit viccesnek találtam, mert volt olyan dolog, amit én mondtam meg nekik mit jelent, pedig én csak pár hete vagyok itt, és nekem Emilio mindent angolul mond, nekik meg ki tudja, mióta mutathatja és a saját nyelvükön… na mindegy.
Majd délután mostunk, s rimánkodtunk, hogy ne essen az eső, merthogy csepergett egy kicsit. Elkezdtünk filmet nézni itthon, mire kopognak, és az „új” lakó, egy idősebb pasi az, hogy Ő valami venezuelai édességet csinál holnapra, és hogy a sütő elektromos e… hát az de gondoltuk Dodival neki mindegy má,r mert úgy odaégette a barnacukrot, hogy az egész épület attól bűzlött. De azt mondta az black sugar az úgy jó. Szóval lehet a venezuelai különleges édesség annyit jelent szenes süti. Majd holnap elvileg megtudjuk.
Hát a reggel a szokásosan is indulhatott volna, csak elfelejtettem ébresztőt állítani, így Dodi kopogására ébredtem reggel J. Majd kiadtam neki a kajákat és elvonultam a fürdőbe, mire kész lettem csinált nekem szendvicset, s lassan indultunk is a munkába.
A laborban nem történt semmi majdnem 9ig, majd ekkor beállított értünk Jorge, aki már tegnap mondta, hogy ma vele fogunk dolgozni.
A vörös Sonia levitt minket a nurserybe (faiskola), ahol Jorge mondta az egyikünk rajzol, a másik meg írja amit Ő mond. Hát ebből az lett, hogy Dodi lecsapott a rajzolásra, azzal a mondattal, hogy én úgy is előbb megértem a számokat J. Hát ebből nem lett semmi, mert Dodinak kellett segítenem, ugyanis a levelek körberajzolása nem úgy történt ahogy mi gondoltuk, vagyis a leveleknek a növényen kellett maradnia… :s
Egész délelőtt rajzoltunk, majd ebéd, és délután Jorge ismét jött egy kis papírral mire felírta a még lerajzolandó csemeték számát, de mondta, holnap is megcsinálhatjuk, ha ma kivágjuk amiket ma rajzoltunk. Mi az utóbbit választottuk, kivágtunk mindent. Közben Rosaval beszélgettünk, hogy hogyan lehetne más értelmes munkához jutni. Meg hogy majd szerda körül a következő héten tartja nekünk az Ő főnöke, meg Ők Celesttel a prezentációt a munkájukról. J.
Majd délután siettünk haza és irány a part, mentünk beachelni J.
Reggel örömmel mentünk fel Dodival a laborba, azzal a tudattal, hogy ma is Rosaékkal fogunk dolgozni…. Hát nem így lett.
Mi voltunk ma az elsők, akik beértek dolgozni, nem várt minket senki… hamarosan megérkeztek a Soniak és a többiek is. Majd kb 9ig szinte hozzánk se szólt senki, majd bejött Jorge, aki már ekkor nagyon büdös volt :s és közölte, hogy ma új munkát kapunk. Menjünk vele, megmutatják.
Hát az új munka az volt, hogy geotextilből kellett csíkokat vágni majd a csíkokat kisebb darabokra vágni, amikből majd a nap folyamán készítünk zsákokat, mert a gyümölcsöket megkell védeni a repülő rovaroktól. Vagy legalábbis valami ilyesmit mondott… szegényke beszél össze-vissza, mert nagyon szakmain akar fogalmazni. :S
Na új munka, hát a két Sonia kb 15 perc alatt vágott le egy csíkot, mi Dodival kb ugyanennyi idő alatt levágtuk a maradék 9 csíkot. Jorge meg is jegyezte, hogy kicsit hatékonyabbak vagyunk, mint a másik két csajszi.
Na elkezdtük feldarabolni a nagy csíkokat, de persze előtte Jorge megkérdezte, hogy menni fog e… hát nem is tudom… itt annyira pancsernak néznek néha… pedig általában mi előbb látjuk, hogy hogyan kéne csinálni apróbb munkákat, mint itt egyesek. Pláne Jorge, aki igazi irodista, nem való a természetbe… na de ez van.
Levágtuk a csíkokat, majd jött az igazán szakmai munka, a zsákok elkészítése, ami úgy nézett ki, hogy tűzőgéppel végig kellett tűzni a két oldalát… :S :D vicces volt… de csak az elején, mert a végén ami a kb 80-100adik zsákot jelentette, már mindkettőnk keze nagyon fájt. Nem baj végeztünk J Dodi a maradék időben netezett, én meg angoloztam. Rosa odajött hozzánk beszélgetni, kiderült, hogy 34 éves, annyira kedves és aranyos, szinte szaladt hozzánk, hogy hallja, hogy énekelgetek, és hogy az egyik számot nem jól énekeltem spanyolul és segíteni akart.
Haza jöttünk, majd filmeztünk evés közben, majd elmentünk egy giga sétára J. Annyira jó hogy olyan különleges növények vannak itt körülöttünk, alig várom hogy Emilio hazajöjjön és megkérdezhessem mik ezek. J
Reggel atmentem Nikihez kajalni, majd elindultunk a laborba, ahol a Sonia mar bent volt. Leultunk, mert meg volt idonk 8ig, hogy megnezzuk az emaileket. A masik Sonia fel9kor erkezett, addig nem tortent semi, de utana sem, mert 9korul neztuk, hogy nem szolt semki, hogy megyunk vagy, hogy mit csinaljunk. Aztan olyan 9:20 korul jot Rosa, hogy van-e kedvunk segiteni neki, nanaaaa. Aztan elmagyarazta, hogy o egy kiserleten dolgozik es, hogy ma ragadozokat fognak levelekre rarakni, hogy lepetezzenek. No ez kb 20percbe telt neki, mert vagy o nem tudta, hogy hogy kell mondani a dolgokat vagy mi nem ertettuk teljesen,hogy mit akarJ. De a vegen megertettuk mit akar, sot meg a ragadozo szot is megtanultaJ. Aztan lementunk vele a fo labor melle egy epuletbe, ott van nekik egy kis bunkeruk a CarmennelJ. Ott megmutatta nekem, hogy egy kis poharka segitsegevel vagjak kerek leveldarabkakat a nagy avocado levelekbol. Niki addig elkezdett gyurmazniJ, mert neki pedig kupakokba, amik kozepen ki voltak vagva, szoval azokba kellett a gyurmat belulre beletennie. Majd Celest megmutatta, hogy a leveleket hogy kell beleragasztani a akupakba es utana azt csinaltuk vegul pedig a kupakba bele kellett rakni egy szivacsot, amit elotte vibe martottunk es vegulmarafilmmel “betakartuk” a szivacsos oldalat a kupaknak. A masik oldalra, a levelereCelest vmizold cuccot nyomott a kupak szelehez, hogy a ragadozok ne akarjanak majd szokniJ. Vegul nekunk kellett cernat ragasztani a levelekre, hogy majd oda rakjak le a tojasokat. Vegul Rosa es Celest a cerna egyik oldalara raktak pollent, kajanak, a masikra pedik a ragadozokat, amik ha jol ertettuk atkak voltak, bar Rosa predatort mondott rajuk. Mikor vegeztunk hazamantunk es ugy dontootunk, hogy lemegyunk a beach-re. El is indultunk, Niki akart venni papucsot a strandcuccokat arusito bacsinal, de mar zarva volt, szoval talan hnap. Aztan gondoltuk furdunk, de nekem eleg hidegnek tunkt a viz, kb derekig bementunk, de aztan kifekudtunk inkabb napozni. Olyan 6 korul ertunk vissza a residenciaba, ahol ettunk mangot, majd megneztuk a Wolfman cimu filmet, ujabb uncsi film. Majd neztunk egy kis napmeseket, ja es kozben kaptunk sutit Veronikatol, tok ariJ. Aztan este koran lefekudtunk aludni.
Reggel 9kor kezdődött a mai napunk. Dodi jött reggeliztünk, majd nekiestünk a ránk váró feladatoknak. Felraktuk a levest és lassan a pörkölt is rotyogni kezdett,közben pedig befejeztük a császármorzsát, majd Dodi a nokedlit. Egyikkel sem volt különösebb probléma, csak a nokedli kiszaggatásához nem volt semmilyen eszközünk, így egy olyan konyhai eszközt használtunk, ami eredetileg pl a zsír lecsöpögtetésére alkalmas J, nem lett volna ezzel sem baj, csak a nokedlik elég apróra sikeredtek ezzel.
Majd már lassan készen voltunk mindennel mikor mindneki elkezdett szálingózni, s kérdezgették mikor lesz már az ebéd. Nem is értettük, mert 2 körül jöttek és múlt héten a kubai ebéd is 3 után volt… már mindneki tipikus magyar ebédet szeretett volna enni. J
Elérkezett a 3 óra és lassan mindenki befutott, asztalhoz ültünk, majd egymás után jöttek a fogások. Nem tetszett mindenkinek, de a többség megvolt vele elégedve J. Ennyi elég is nekünk J. Voltak olyanok is, akik még másnapra is csomagoltak a kajából, ennél szerintem nem is kell több elismerés J.
Majd mikor már csak Remen, Carmen, Dodi és én voltunk, megbeszéltük akövetkező hétvégi programot J elvileg Granada, de ez majd egy angol ismerőstől függ, hogy Ő hova szeretne menni, mert azért jön, hogy kirándulgasson… Nekünkvégülis mindegy, mert októberben úgyis megyünk Granadába J, már csak azt nem tudjuk, hogy Emilio most hétvégére mondta e a Marbellat…majd kiderül.
Remen mondta, hogy tavaly Balázzsal és Andrissal Nerjaban voltak egy magyar étteremben ahova velünk is szeretne majd elmenni mielőtt haza megyünk J. Izgis lesz J Emlegette a pálinkát, hogy ott ittak és milyen erős volt J.
Reggel későn keltünk, átjöttem Nikihez jól bereggeliztünk. Felmentünk mosni, de a brazil lány cucca benne volt a mosógépben, szóval előbb kiteregettük a cuccait és utána elindítottunk egy mosást. Majd lejöttünk és végignéztük végre az Avatar mese befejező részeitJ. Majd kiteregettük az ágynemű huzatot és beraktuk a ruháinkat mosni. Utána megcsináltuk a holnapi császármorzsa tésztáját és bekevertük a sangriát is és beraktuk a hűtőbe, h jó hideg legyen hnapra. Aztán felmentünk a laborba netezni és szinte egész nap fent voltunki, Niki megint fényelt cikkeket és nyomtatott néhány hasznos dolgotJ. Én próbáltam volna napozni, de sajna jöttek a felhők és lőttek a napozásnak. Olyan fél8 fele jöttünk le és megbeszéltük, hogy ma már nem csinálunk semmi előkészítést hnapra, majd inkább felkelünk korábban és korábban kezdjük a főzőcskézést. Este még megnéztük a Kocka című filmet, hát újabb film, amit többször nem szeretnék megnézni, mert elég uncsi volt, pedig elvileg horror volt, huuuuu!!! De semmi izgi nem volt benne. Aztán néztünk még egy gyors Tom és Jerry-t esti mese gyanánt és lefeküdtünk aludni.
A dolgos hetek uccsó napján is reggelivel indítottuk a napot, majd mentünk fel a laborban, ahol Emilio fogadott minket, mint minden reggelJ. Mondta, hogy egyikőnk megy vele mangózni másikunk pedig Soniaval chirimoyázik. Niki ment Emilioval, én Soniaval. Mivel csak egy kocsi volt, ezért Emilioék elvittek minket a chirimoyasba, ahol elkezdtük porozni a virágokat, majd mikor ott végeztünk átmentünk a másik chirimoyas terültre sétálva, ami nem lett volna baj, ha nem egy víztározó mellett vitt volna az utunk. Ahogy sétaltunk néztük a vizet és mindketten kiszúrtunk vmi állatot a parton, egy sikló volt szerintem, de nagyon gusztustalan volt. Ja de ez előtt a fenti chirimoyasban Sonia tök nyugodtan mutatta nekem azt a hatalmas sáskát, vagy szöcskét vagy tücsköt, nemtom mi volt, ami vígan csücsült az egyik fa ágán, hát én majd szívbajt kaptam. A silónál is elkezdte kővel dobálni, hátha megmozdul, de az ránk se hederített, napozott. A lenti területtel nem végeztünk délelőtt, mert jött a kajaidő és elindultunk visszafele a laborba. Mikor felértünk Niki már ott volt és mondta, h Emilioval már tök korán visszajöttek és Emilio mondta, hogy ö elmegy kajálni, addig Niki mérje le a leszedett mangókat. Kaja után mindenki folytatta a dolgát Nikiék tovább mangóztak, válogatták és pakolászták a mangókat. Minket meg a másik Sonia visszavitt a lenti chirimoyas területre, mi mutattuk neki a siklót, ő először nem látta, de mikor észrevette akkor ő is elkezdte dobálni, nemtom m i van az itteni emberekkel, de én szívem szerint menekültem volna, ők meg dobálják a siklót. ÁÁÁÁÁ. Mikor végeztünk, ja h méh izgibb legyen a nap a fák között meg kis gyík rohangált, annak is nagyon tudtam örülni. Szóval mikor végeztünk visszamentünk a laborba, útközben felvett minket Sonia és felvitt a laborba. Mikor visszaértünk Niki már végzett a mangó brix méréséhez szükséges pulpák kivágásával. Aztán megmértük a brix-et és utána Niki fénymásolt pár cikket. Délután elkértük Veronika kulcsát a nagykapuhoz, mert Emilio elfelejtette odaadni a saját kulcsát. Lementünk vásárolni, mert venni akartunk sajtot, mert főztem ki tésztát, de persze több dolog került a kosárba a sajtnál. Hazajöttünk és néztünk vmi mesét, aztán lefeküdtünk csicsizni.
Reggel Dodi megint pontosan érkezett, reggeli aztán irány a labor. Majd Almunecar. Egész koszos, kis lepukkantnak látszó kocsit kaptak most amivel menni kellett. Azért idővel az autópályán összeszedte magát a kocsi, így jól mentünk. Mikor megérkeztünk, Emilio eltűnt a kocsival, mi meg mentünk porozni. Megint Sonia is és én is termékenyítettünk, Dodi meg nekem segített jelölni. Hamar végeztünk, kb 1 óra alatt, majd vártuk, hogy Emilio visszaérkezzen. Egész hamar megérkezett, majd meglepődött, hogy már készen vagyunk.
Irány vissza a kocsihoz, amitől nem messze Sonia meglátott egy táskát. Emilio nem nagyon akart hozzányúlni, így a lábával kihalászta belőle a papírokat, egy fiatal lányé volt… Bevittük a rendőrségre, majd irány haza, de nem a megszokott autópályás úton végig, hanem amíg Almunecarban voltunk addig végig a parton. J Emilio még szórakozott is vele, hogy sightseeing touron vagyunk de, hogy ez ingyenes. J szép volt, kár hogy a parton nem álltunk meg egy kicsit.
Majd itthon még Dodi elment Soniaval és az útközben felvett Rosaval virágokat szedni, én meg Emiliot vártam, aki tanácskozott Inakival a főnökkel, illetve Jorgeval. Olyan sokáig tanácskoztak, hogy már a csajok is visszajöttek, sőt még a virágokat is majdnem teljesen megfosztottuk a pollenjüktől. Mire Emilio mondta végre, hogy menjek vele. Nem mentünk messzire, csak a mangokat kellett osztályozni. Brixet mérni rajtuk, íz, szín, pulpa állomány… megítélése. Mire visszaérkeztünk Dodival a mango mérések után, addigra Soinia és Rosa már a litchit mérték sok-sok zacskóba. Reméltük, hogy mi is kapunk. J így is volt. J Majd Emilio is bejött hozzánk és mondta, hogy van egy kis probléma, lehet hogy elkell költöznünk az Ő apartmanjába, mert nemsokára jön két perui gyakornok. De semmi nem erőszak, előbb nézzük majd meg aztán döntsünk. Ő meg majd haza költözik akkor. Mi is megragadtuk a lehetőséget, ha már a problémáknál tartottunk és közöltük, hogy nem működik a közös konyhában a csap, eldugult. De nem nagyon értette, mondta, hogy nem baj, mert az apartmanban majd lesz sajátunk…, de mondtam neki hogy az jó de attól még a probléma fenn áll, ez így nem jó. De nem értette akárhogy mondtuk neki, mire Rosa végre megértette, és elmondta Emilionak mi mit mondtunk J. Volt nagy nevetés, hogy nem értette, de csak idő és segítség kérdése volt csupán. J Hazafelé lehozott minket, megnézte a csapot és mondta reggel hív szerelőt. S ha már így együtt voltunk megmutatta az apartmant is. legalább 2,5szer nagyobb mint a mi szobáink. Lenne egy pici saját konyhánk, tv, terasz, egy kisebb szoba, ahol van egy kanapé, egy nagyobb szoba, ahol franciaágy van, illetve egy hatalmas fürdő. Hát tetszett nekünk az ötlet, bár jó volt így külön is. de nem baj nem csinálunk problémát az egybeköltözésből sem. Legalább így lesz saját konyha nem kell más után takarítani.
Megkértük Veronikát, hogy a hétvégi ebéd miatt amit főzünk nekik legyenek kedvesek elvinni vásárolni. J mindent meg is tudtunk venni, maga az ebéd reméljük jól sikerül, a végső menünk: Húsleves, pörkölt nokedlivel, és császármorzsa lesz.
A reggel a szokásos ütemben történt, így 8ra fel is értünk a laborba. A reggeli szokásos beköszönés Emilionak, aki megkérdezi megintcsak, hogy „ Kell tál?” J vagyis csak így hangzik :D de azt kérdezi hogy vagyunk J Majd irány a chirimoya ültetvények, de most „új” feladatokat kaptunk Dodival, mivel nincs még mindig a Mamma Sonia ezért egyikőnk is poroz J aminek én nagyon örültem J. Nem volt túl sok virág, ami volt annak a nagyobb része pedig rossz helyen, így azokat lekellett szedne a másnapi termékenyítéshez. Elejinte felváltva poroztuk és jelöltük a fákat, majd Dodi nagyon tüsszögött, így nekem maradt a porozás, Ő meg jelölt. Nem bántam. J
Emilio közölte ebéd után, hogy másnap megyünk majd Almunecarba, ahova most én megyek majd vele J, Dodival ahogy volt időnk megírtuk a jelölő cetliket a virágokhoz, de sajnos feleslegesen, mert később Sonia odament Emiliohoz és mondta neki, hogy nem tudtunk sok virágot szedni, így nem nagyon lenne mivel porozni két helyen. Így változott a terv és mind a 4en megyünk majd holnap.
Titokban kaptunk mangot Emiliotól, aki megkért minket, hogy rejtsük el a csomagunkba, mert nem tud mindenkinek adni, és nehogy pletykáljanak….
Lassan letelt a munkaidő, már nagyon jókat nevetünk, hamar eltelik az idő. Majd itthon néztük a szokásos kis mesénket az ebéd után, mire beállított Jota, hogy este mennek Nerja-Maroba Patrival meg Carmennel és ha van kedvünk menjünk velük egy tradicionális spanyol estére.
Hát mi mentünk természetesen J. Ettünk megint finomat,Rosca-t, ami egy O betű alakú sonkával, paradicsomos cuccal „töltött” fincsi szedvicsféle, amit megsütnek egy picit. Igazán finom volt. Amúgy az egész tradicionális est annyi volt, mint nálunk egy búcsú féle este, csak volt fő- fő történés. A helyi templomhoz egy hatalmas, Mária emelvényt hoztak vagy 8an férfiak, akiket elől egy egész zenekar kísért. Voltak táncosok, más zenészek is. A zene, a hangulat nagyon jó volt. J Jota meg Patri mondták mindig, hogy náluk Salamanka-n picit máshogy vannak ezek a napok. Volt tűzijáték is. Az este lassan végetért, mert bár voltak sátrak, hogy disco lesz meg buli meg még sok -sok kaja, az emebrek még nem jöttek le igazán a templomtól, így mivel Carmen is fáradt volt mi 3an Dodival haza indultunk, de Patri és Jota is jött nem sokkal utánunk, így gondoljuk, hogy nem indult be a buli.
Reggeli Nikinél 7:15-kor. A laborba menet jött Jorge és volt olyan aranyos, hogy megkérdezte felvihet-e minket, háát perszeeee!!!!! Igy még a szokásosnál is hamarabb fent voltunk a laborbanJ. A laborban Emilio mondta, hogy egyikőnk elmegy vele Almunecarba, másikunk meg itt marad Soniaval, mert a Mamma Sonia-n nem jött ma. Én mentem Emilioval Almunecarba, ahol megtudtam tőle, hogy Mamma azért nincs velünk, mert van itt a la mayorában egy Új-Zélandi pasas, aki csak egy hetet van itt és neki kell segítenie. Egész délelőtt elvoltunk, Almunecarban beporoztunk 7 fát, majd indultunk vissza. Mikor visszaértünk Algarrobo costa-ra mondta, hogy pár percre megállunk, először nem értettem mi van, de aztán mikor megálltunk egy bar féleségnél leesett, hogy reggelizni akar, mert múlt pénteken Nikiékkel is ettek. Én nem kértem semmit csak vizet, de ő evett vmi pirítóst valami paradicsom maszlaggal, hát elég érdekes voltJ. Aztán visszajöttünk a laborba és én gyorsan megettem a szenyámat, majd indultunk Soniaval chirimoyakat porozni. Kb 4 fát kellett még, Niki mondta is nem értette azt a 4et miért nem lehet megcsinálni még a délelőtt folyamán, de hát itt nem kapkodnak el semmit. Na nem mintha bánnám, hogy kicsit ráérősebbek, mint mi otthon. Fujkálás közben szedtünk néhány virágot is, amiket mikor visszaértünk lecsupaszítottunkJ. Aztán Nikivel leültünk a gép elé egy kicsit, mert nem volt semmi tennivaló és a munkaidőből is kevés volt már. Nem sokkal később Sonia és egy kollégája elköszöntek, hogy mennek haza. Mi Nikivel átmentünk a másik szobába és írtunk pár tiketát hnapra, amikkel jelöljük, hogy merik virág lett beporozva. Hazafele jövet Carmen itt ült a lenti konyhában megit két új emberrel. Beköszöntünk neki és bemutatta nekünk a két újabb idegent, de a neveket megint elfelejtettük, ja nem a fiú Vili volt, mint a veréJJJ. Aztán csináltunk sült krumplit meg husit hozzá és jól bejkaáltunk, mert már mindketten nagyon éhesek voltunk. Közben néztünk mesétJ, majd Niki mondta, hogy nem bírja tovább nézni a csuvát a konyhában és kitakarít. Neki is látott, én meg az apróságokkal futkostam le a lenti konyhába, h elmossam őket, mert a fönti mosogató el van totál dugulva. Szóval Niki takarított én meg futkározta, mert közben egy mosást is elindítottam. Amíg Niki befejezet a konyhát kiteregettem és kimostam a fehéreket is. Mielőtt a konyha fel lett volna mosva gyorsan a szobákban is felsöpörtünk és felmostunk, mert már kb 2 napja terveztük. Niki felmosta a konyhát, csillog villogJ. Én meg kiteregettem a fehéreket és küzdöttem a széllel, mert minden leesettL. Utána néztünk még mesét, most meg a gép előtt ülök, de sztem lassan megyek mert még hajat akarunk mindketten mosni, meg aztán feküdni kell, h ne legyünk totálisan mosott fosok hnapJ
Reggel a szokásos reggelivel kezdődött a napunk. Mikor felmentünk a laborba Emilio mondta, hogy délelőtt kimegyünk mangót szedni, az én nagy örömröre.:) ki is mentünk egy csomó csomó mangófa közé, ahol Emilio elkezdte leszedni a mangókat és Sonia meg írta a kis cédulákat, hogy épp melyik fáról lett leszedve a mangó. Kint Emilio közölte, hogy Niki mindig csak röhög és milyen jó, hogy ilyenJJJ. Meg azt is mondta, mert Niki készített jó pár képe, kis lesifotósJ, hogy minden csapatban van egy ember aki állandóan fotózJ, de ha már Niki képeket csinál akkor csináljon neki is képeket, meg természetesen neki is fog kelleni az összes kép, amit csinálJ. A másik Sonia eddig szedett chirimoya virágokat a holnapi beporzáshoz. Aztán mikor visszaértünk a laborba kajáltunk és utána Emilio, Sonia és én elmentünk szedni még mangót, addig Niki és másik Sonia elkezdték leméregetni a behozott mangókat. Majd mikor visszaértünk mi is, Emilio átvette a magnó mérését és mi elkezdtük „leszedni” a polleneket a chirimoya virágokról. Amikor végeztünk már mindkét Sonia és Emilio is mangóztak, mi meg néztük és reménykedtük, hogy kapunk. Aztán mikor végeztek Emilio kiválasztott 5 darab mangót és azokat mondta, hogy értékeljük ki együtt. Ö vágta és kóstolta, Niki írta. Na persze nekünk is csurran cseppent egy kis kóstolóJJ.Aztán mondta, hogy a brix-et csináljuk meg mi és megmutatta, hogy kell. Meg is csináltuk, de ezzel el is telt a munkaidő. De kaptunk 2 darab mangótJJJJ. Aztán mikor följöttünk a szobába be kellett kopognunk Emiliohoz, mert hozott nekünk fügekaktusz, megmutatta, hogy kell megpucolni és egyből meg is kóstoltuk. Nagyon fincsi, csak egy baj van vele, baromi nagy magok vannak benne, amiket nem lehet elrágniL, szóval Niki közölte, „hogy nem szabad sokat rágódni rajta”, igaza van. Délután megnéztük a fűrész 6-ot, amin én elaludtam, mert annyira izgi volt. Közben kimostuk az két pokrócot, amik a szekrényeinkben voltak, mert lehet szükség lesz ráL Tegnap viszonylag korán feküdtünk, mert mindketten fáradtak voltunk, csak tudnám mitől??????:)
Reggel elég későn keltünk a tegnapi késői hazajövetel miatt. Megnéztük a szokásos kis mese adagunkat a reggeli közben, majd felmentünk berakni egy mosást. Utána felmentünk a laborba netezni, beszélni kicsit a családdal, maileket megnézni, frissíteni a blogot J. Reggel már éreztük, hogy Mara meg Veronika főznek, és rémlett is, hogy valamit megbeszéltünk tegnap, hogy ma kubait fog főzni nekünk a Mara, de nem gondoltuk hogy tényleg minket is szívesen látnak. Mire visszaérkeztünk, pont megvolt terítve, minden kész volt, csak mi hiányoztunk nekik J. Megkóstoltunk itt is mindent, a feketebabos rizst, a sült banánt, a jamgyökeret, és valami husit is, majd a végén mojitot meg turron fagyit ami megint csak itt nemzeti finomság, mogyoró fagyi, mogyoró édesség. J minden nagyon finom volt, a hangulat is nagyon jó volt, sokat beszélgettünk, végre szerintem mindenkit megismertünk a házban. Illetve az egyik lány aki csak itt dolgozik tanítgatott minket külön ragozni, meg szavakra. J Mindenki nagyon kedves barátságos, és persze mondták, hogy akkor következő hétvégén mehetnénk együtt Nerjaba, mert ott nagyon szép a part, meg október 2án meg Granadaba meg ilyenek, szóval kezd alakulni az „útiterv” J.
Reggel 10 körül jött át Dodi, így mind a ketten kialudtuk magunkat J.Majd néztünk a gépen egy kis mesét J merthogy elvégre hétvége van és közben megreggeliztünk. Majd úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a beachre J. Összeszedelődzködtünk s mire leértünk már volt kb 12 is. Majd egyből be a vízbe, persze elég rossz idő volt :s tiszta felhős az ég, ráadásul fekete felhős… no sebaj akkor is fürdünk J. A víz nagyon jó volt, nem is értjük, hogy lehet, hogy a Szuviék csak egyszer tudtak fürdeni… Emilio azt mondta a következő héten nagyon meleg lesz… hát nem is tudom, a héten eddig mindig 28-29 fokok voltak, a következőre meg 33-34 fokot mondott Emilio. Majd meglátjuk, a víz még a „rosszabb” időben is kellemes, gondolom akkor meg még jobb lesz J.A nagy napozások között azért csak kisütött a nap is, úgyhogy kezd elég jó színünk lenni már mindenhol, nemcsak a parasztos helyeken JJJJ.
Este valószínű elmegyünk Veronikával és a többiekkel vacsizni Frigilianaba, merthogy elhívtak magukkal és jó lenne megismerni a bandát J. Most fél 7 van készülődések… mert 7 körül indulunk… majd később folytatjuk a mai nap történetét J.
Végül fél 8kor indultunk el 4esben, Veronika, Mara, Dodi meg én… De Veronika mondta jön még valaki, akivel találkoznunk kell. A partnál találkoztunk is Carmennel, aki szintén itt dolgozik a La Mayoraban és teljesen jól beszél angolul. Ő tipikus spanyol nekünk, mutogat, iszonyatosan gyorsan beszél, J halkan megjegyzem angolul ugyanilyen J de mindent lehet érteni amit mond, teljesen jó J.
Lassan megérkeztünk Frigilianaba, ahol Mara először volt, és a csajok azt hitték mi is, de mondtuk mi Emilioval jártunk már ott. Bár amikor mi voltunk akkor sok kis bolt nem volt nyitva, illetve nem volt túl nagy élet a városkában, vagy inkább faluban. Most este rengeteg kis színes bolt, sok boros pince, étterem nyitva volt, és ahol volt valami tipikusan spanyol azt mind megmutatták és elmondták mi az J. Mutatták, hogy a faluban végig vannak festett képek, melyek a falu történetét mondják el, de valami óóóóóspanyol nyelven van íródva, így ők is nehezen, alig értik, nem tudják lefordítani. Lassan elkezdtük várni egy másik lakótársunkat, Patrit, akivel már csak az étteremben találkoztunk, ahol mindenféle helyi sajátosságot megkóstoltunk. Migast, Pistot, kecskét is, meg még sok sok mindent, jókat nevettünk, tanítgatnak minket spanyolra minden közben J. Meg számon is kérik J. Majd még vacsi után beültünk egy lengyel fagyizóba. Végül pedig irány haza már Carmen nélkül, mert ő külön ment, mert nem a La Mayorában lakik.
Reggel Dodi átjött a szokásos időben és megkezdtük a reggelinket, majd irány a „hegymászás” J.
A laborban számunkra új embernek lettünk bemutatva, Jorhenak, (nem tudjuk, hogy kell írni) aki egy cseppet pösze csak, ezért ketten alig értjük meg mit mond nekünk angolul… merthogy Ő végre bátran is beszél és szegény mondana mindent, de alig lehet érteni…. Na sebaj majd idővel tisztán megértünk majd mindenkit J
Majd irány Almuñecar Soniaval és Emilioval a 70-80 éves Chirimoya ültetvényre, ahova Dodiék mentek tegnap J.
Nagyon jó délelőtt volt, merthogy elment az egész J szinte végig beszélgettünk, Emilio is porozta a növényeket, de Ő külön jelet használt, majd mikor rákérdeztem miért van ez, akkor elmondta, hogy azért mert náluk elég kicsik a termések és Ő most kicsit újít, hátha nagyobbak lesznek így a termések, mert így piacosabb lenne… Az újítás csupán annyi, hogy nagyobb szájú tölcsér van a beporzó végén, illetve, hogy Ő csinálja J. Emilio leszervezte Soniaval, hogy Ő megtanít engem spanyolul én meg Őt angolul J. Kiváncsi leszek mi lesz ebből.
Sonia megcsillogtatta ismét magyar nyelvtudását, ami abból áll, hogy: hangya, főttojás J ezért, hogy ne maradjanak ki a jóból megtanulták tőlem, hogy: Gyertek lányok! J, merthogy mi mindig ezt halljuk a két Soniatól J. Később Emilio mondta is nekünk J. Szinte tökéletesen mondják. JJJ
Hamar végeztünk, kb 2,5 óra alatt, majd mivel már közeledett a reggeli idő, ezért Emilio elvitt minket egy helyi pub szerű helyre, ahol ők megreggeliztek, illetve mind hárman kaptunk ajándék spanyol omlettet J igazán finom volt. Az omlett volt vagy 2 cm vastag és krumpli darabkák, illetve hagyma darabkák voltak benne. J
Majd irány vissza a La Mayoraba. Sonia szólt, hogy menjünk le Dodihoz és a másik Soniahoz segíteni. De mire leértünk az ültetvényre pont szembe jöttek az úton, hogy készen vannak. Na erről akkor most lecsúsztunk J. Majd mi leadtuk a kocsit, és Dodiékkal felsunnyogtunk a laborba, ahol nagyon csendesen kellett lennünk, és Sonia kivett valamit a kocsiból, és uzsgyi már ott se voltunk. Később kiderült, hogy oda vittek minket ahol a magokat válogatják szét, mert kisebb partyt csaptak a többiek. Előkerültek a sörök, borok, chipsek, olajbogyók J. Mindenféle finomság. Egyből kínáltak minket sörrel, de persze mi nemetmondtunk rá, hiszen nem szeretjük… majd Sonia mondta is a magyar lányok nem isznak nem dohányoznak J. Az egyik lány megkínált minket borral, hát nem mondjuk hogy jó volt, de az ellenkezőjét sem állítjuk. Ami viszont tuti hogy isteni finom az olajbogyójuk J, azt nem kellett kétszer kínálni JJJJ. Mindenki kedves, aranyos, barátságos volt velünk.
Majd megint elhangzott a vamos chicas J vagyis mennünk kellett, megköszöntük a szívélyes vendéglátást és már ott se voltunk J. A két Sonia viccelődött, hogy majd ne leheljünk nagyon Emiliora J jókat nevettünk.
Mikor visszaértünk írtunk egy két kis nyelvleckét a Soniaknak, az egyiknek angolul a másiknak magyarul J örültek neki, aranyosak voltak próbáltak egy két dolgot mondani róla J. Majd Emilio mangon mért brixet, kérdezte tudjuk e mi az, de mivel elég sok időt eltöltöttünkGödöllőn a kísérleti telepen és Árpitól láttuk elégszer, ezért tudtunk helyeselni, majd mondta, hogy nagyszerű akkor ezt majd mi fogjuk csinálni J. Dodi előre örül, hogy mango közelében lehet J.
Reggel átjöttem Nikihez, a már szokásos kis reggelinkreJ. Majd felmentünk a laborba, ahol Emilio mondta, hogy ma egyikőnk elmegy vele és az egyik Soniaval Almunecarba, ahol szintén vannak chirimoya fák és azokat fogjuk beporozni, másikunk pedig itt marad és folytatja tovább az itteni beporzásokat. Kérdezte ki megy, mondtam, hogy én. Kb 8.45kor indultunk el és olyan fél órás út után megérkeztünk Almunecarba. Mondta Emilio, hogy ez az Ő városa, mert itt is van egy lakása, meg a la mayorában is, mondta, hogy ha végeztünk megmutatja, hogy hol lakik, de sajna ez kimarad. Nagyon szép volt a kilátás út közben, balra a hegyek városokkal, jobbra meg a tengerpartJJJ.
Nagyon megdöbbentem mikor megérkeztünk a városkába,mert az első dolog amit megláttam az egy Mcdonalds J és egy Burger King volt. Ilyet, gondoltam J.Olyan két órát töltöttünk ott, Emilio metszegette a fákat, mi Soniaval pedig beporoztunk 7 fát. Mondta Emilio, hogy azon az ültetvényen 70-80-90 éves fék vannak.
Mikor visszaértünk volt időnk kajálni, de most fönt ettünk a laborban. Igaz mikor végeztünk, akkor Sonia mondta, hogy Emilio telefonált, hogy mennyünk le a Residencia kajáldájába. Mikor leértünk láttuk, hogy tele van a kajálda. Hát egy jo adag nevet újra meg kellett volna jegyeznünkJ, de nem igazán mentJ. Bár szerintem ha egy szappanoperából mondanánk neveket, biztos találnaJ. Ott volt Inaki is és a gyors beszédével elmondta, hogy ha akarjuk akkor a 3 hónap alatt minden részleget végignézhetünk itt a la mayorában. Ezek után visszamentünk a laborba, ahonnan kimentünk a chirimoya területre és befejeztük a beporzásokat illetve szedtünk virágokat, hogy holnap is lehessen dolgozni. Mikor végeztünk és újra visszamentünk a laborba Emilio mondta, hogy el kell délután mennie egy kb 15 km-re levő faluba és megkérdezte, hogyvan-e kedvünk vele menni, ő elintézi a dolgát addig mi körbenézünk. Megbeszéltük, hogy 4kor talizunk a Residencia bejáratánál. Elindultunk és kb 20 perc után megérkeztünk Frigilianaba, egy tünemény kis faluba, fent a hegyen. Emilio elment és mi elkezdtük megmászni az utcákatJ. Találtunk egy helyet, ahol lehetett normális fagyit kapni, nem jégkrémet, hát gyorsan nyaltunk két gombócot fejenkéntJ. Rengeteg turistával találkoztunk, mert ez a falu Nerjahoz közel van és mondta Emilio, hogy Nerja tipikus turistaközpont, sok angollal és némettel. Fél7kor indultunk vissza, de itt Argarrobón bementünk a lidlibe. Vettünk megint vizet és húst, ami pulyka volt és nekünk kellett megpucolni, fujjjj, nagyon undorító voltJ. Hát igen ehhez nem vagyok hozzászokva 1általán. Megkérdeztük Emiliotol, hogy Malagára honnan megy a busz és tök mázlink volt, mert pont jött a busz, így láttunk hova kell majd mennünk. Mikor visszaértünk kipakoltunk, és megpucoltuk a húst. Mire végeztünk már egész késő volt, igaz én estére hülyültem be és itt „buliztam” Nikinél este 11igJ. Aztán 11kor átmentem és mindketten lefeküdünk aludni.
Reggel 7re átjöttem Nikihez, hogy megreggelizzünk, mert 8-ra mentünk fel megint a laborba, de mivel tagnap fél 8kor indultunk és kb 10 perc alatt fent voltunk ezért úgy döntöttünk ma csak háromnegyed8kor indulunk. Így is volt, de ma még hamarabb, 5 perc alatt fent voltunk szóval ma is kb negyed órát vártunk Soniáékra. Amint megjöttek egyből indultunk a 14-es parcellára, ahol ma is chirimoya virágokat termékenyítettünk meg. Itt a csajok megkérdezték tőlünk spanyolul, hogy hány évesek vagyunk, elmondtam nekik és aranyosan közölték, hogy ők 40 és 43 évesek szóval ők a mi Mammaink J. Mikor itt végeztünk átmentünk egy másik területre, ahol folytattuk a többi chirimoya fával. Itt a végén már csak Sonia 1-el voltunk, mert a másik lelépett a kocsival és a vizünkkel együtt L. Mikor elfogyott az összes jelölő táblácskánk, akkor végighallgattuk Sonia negyed órás telefonbeszélgetését, majd visszaindultunk gyalog a laborba, ami azért volt jó, mert Sonia mutatott nekünk egy rövidebb utat a laborhoz, igaz a susnyáson át, de asszem ez nem fog minket zavarni. A laborban Sonia közölte, hogy neki dokihoz kell mennie, de mi maradjunk ott és majd 11-re mennyünk le a Residencia közös kajáldájába, ahol majd Emilio bemutat minket mindenkinek, hát ennek mi nagyon tudtunk örülni J. 11-ig volt kb háromnegyed óránk, így chekkoltuk az emaileket és válaszoltunk mindenkinek. Ezzel úgy elment az idő, hogy Niki 11:10-kor szolt, hogy nekünk már lent kéne lennünk. Gyorsan lesiettünk, ahol Emilio két pasassal ült az étkezőben és közölte, hogy 10 perc múlva mennyünk le mi is. No így fölmentünk Niki szobájába és burkoltunk megint egy szendvicset, kicsi nyomaték a reggeli utánJJ. Aztán lementünk és Emilio bemutatta nekünk a két addig idegentJ, Rafaelt és talán Eduardot, de sajna annyira megdöbbentünk a puszitól amit kaptunk, hogy lányos zavarunkban nem figyeltünk a nevére J. Rafaelnek nagyon megörültem, mert közölte, hogy tud angolul, végre még 1 emberJ, és azt is mondta, hogy Martonvásáron tanult, szóval teljesen képben vanJ. Még azt is megkérdezte, hogy honnan valók vagyunk, Budapest??! Mondtuk, hogy igen és Niki azt is elmondta neki, hogy mit tanultunk eddig és, hogy Gödöllőre jártunk. Ezután Rafael levitt minket a fő laboratóriumba, ahol találkoztunk Antonioval, aki a fő góré a laborban. Antonio mondta, hogy ki kell töltenünk valami lapot, a szállás miatt, amit egy nőci adott oda nekünk az adminisztráción, de persze nem értettük a lapot, csak 1-2 dolgot, mert spanyolul voltJ. A labor halljában megvártuk Emiliot, mert mondta, hogy körbevisz minket. Ez abból állt, hogy felvitt minket az emeletre, ahol Inakihoz akart volna minket bevinni, de ö rajta ült a telefonon szóval olyan 10 perc várakozás után mondta, hogy mennyünk. Felvitt minket kocsival a laborhoz, de Sonia 2 nem volt ott, így elkezdett telefonálni és utána elindultunk arra a terültre, ahol délelőtt abbahagytuk a munkát. Ott meg is találtuk Soniat. Emilio ott hagyott minket és folytattuk a munkát. Nem sokkal később megérkezett Sonia 1 is, így már gyorsabban haladtunk J. Délután már virágokat is szedtünk, hogy holnap újra lehessen termékenyíteni. Miután befejeztünk visszamentünk a laborba, ahol leszedtük a virágokról a pollent, majd miután láttuk, hogy nincs mit csinálni visszamentünk a géphez, gondoltunk netezünk tovább, de Emilio ott ült a gépnél. Niki „vincsesztere” be volt dugva és Emilio kérdezte ez kié, mire Niki mondta, hogy az övé és meg is mutogatta róla a dipijét, meg egy két szarvasgombás képet, mert nem értette, hogy mi volt Niki témája, de csak azért nem mert ők a szarvasgombát is máshogy ejtik ki angolul így nem értette ahogy Niki mondta, de miután meglátta a képeket lesett neki JJ. Miután elment gyorsan géphez ültünk újra, de már kezdtünk éhesek lenni, ezért siettünk J. A laborból ma gyalog jöttünk le, így útközben csemegéztünk egy kis fügét és szőlőt J és szedtünk a kajához rozmaringot és kakukkfüvet az út szélérőlJ, hát igen amit otthon a boltban cserépben árulnak azt itt az út szélén lehet megtalálniJJ. Itthon megcsináltuk a foghagymás tejbe áztatott csirkét, ami nagyon fincsi lett. Utána úgy döntöttünk, hogy amíg a mosógép mos, addig mi kifekszünk a tetőre napozni, mert nagyon szuper volt az idő J. Mikor lejárt a gép kiteregettünk és lejöttünk Nikihez, hogy nézzünk valami filmet. Na ma is sikeresen kiválasztottam egy érdekfeszítő filmet, annyira jó volt, hogy mindketten elaludtunk rajta J. A film vége után Niki lehozta a ruhákat én elmosogattam. Most viszont lassan megyünk aludni, mert lassan 22 óra és holnap is kelni kell.
Ma a munkát már 8kor kezdtük meg, ami azt jelentette, hogy reggel Dodi jött 7re reggelizni és fél8kor indultunk fel a laborba, azt hiszem most először és utoljára…. Merthogy mindenki 8 után érkezett… igazán nem sietik el a dolgokat… Tegnap már mondta Emilio, hogy ma csak chirimoya termékenyítés lesz és utána szótárazhatunk avocados dolgokat…
Így is volt, már reggel kimentünk termékenyíteni kb 100 virágot, elég hamar ment, el is ment vele majdnem az egész délelőtt… Majd a csajok lementek reggelizni úgy fél11 körül, ahova mi nem tartottunk velük… mert időközben elkezdtünk netezni, mindketten nekiestünk a maileknek, illetve megcsinálni a blogot J
Igazán nem halad ma a nap… mindketten unatkozunk, illetve szótárazunk, van egy két nagyon érdekes cikk, amit Emilio mondta, hogy lefényelhetünk, de ma megláttuk, hogy lehet skannelni … inkább az lenne praktikus szerintünk… majd lehet holnap….
Délután megint kimentünk a holnapi termékenyítéshez chirimoya virágokat szedni, de már egész gyorsan megy, így megintcsak nem töltöttünk ezzel sok időt …
Később Emilio bemutatta nekünk Inakit, aki még a spanyol beszédnél is gyorsabban beszél angolul, így kicsit nehéz megérteni, nagyon kell koncentrálni, bár neki jobb a kiejtése mint a többieknek J Megkérdezte, hogy ismerjük e a „lakótársainkat” és mondtuk, hogy nem … nem baj, mert akkor holnap reggelinél bemutat minket mindenkinek, igazán aranyos, azt hiszi szegény hogy majd mindenkit megjegyzünk így egyszerre… :s J Még akkor is nehéz megjegyezni az emberek nevét, ha egyesével mutatja be nekünk valaki nem hogyha majd egyszerre 20at kb… na sebaj ketten vagyunk rá J
Eljött a 2 óra és átmentünk a csajokhoz, hát kínukban már ők is takarítottak és várták az időt, hogy mehessünk haza, ebből az lett hogy negyedkor már itthon voltunk és nekem úgy fájt a fejem, hogy egyből kidőltem kb 2 órára, közben Dodi olvasott, meg kicsit szundikált a vendégágyamon JJ na nem baj elvégre az azért van JJ Majd 5körül magamhoz tértem, míg Dodi hajat mosott és később felmentünk napozni a tetőre, de nem volt túl jó az idő ehhez, így lejöttünk filmet nézni… amiről inkább nem tennék sok említést, mert felejthető…. Majd takarékosságból megfőztük félig a holnapi meg heti kaját J Rizst csináltunk, csak rengeteg lett véletlenül.. J Lassan pedig fekszünk….
Tegnap megbeszéltük Dodival, hogy reggel 8ra átmegyek hozzá reggelizni, és akkor fél 9 kor tudunk találkozni Emilioval. Ez így is volt, még Dodi meg is lepett, hogy készen volt 8kor J ezt igazán nem vártam J Majd elkezdtünk készülődni és mire én is készen lettem Dodi már nagyban Emilioval beszélgetett. J Aranyos volt, igazán pici ember J Lassan beszél angolul így egész könnyű felfogni miket is mond, bár volt olyan hogy nem értettük, de akkor aranyosan még lassabban megismétli ugyanúgy JJJ.
Elvitt minket a laborba, ahová tegnap már felsétáltunk és közölte, hogy ott fogunk dolgozni. Egyből bemutatott minket 3 hölgynek, Rosanak, Sonia1, Sonia2 nek J Majd mondta, hogy a két Soniaval fogunk dolgozni. Mire körbenéztünk mindent mér megérkezett értünk Manuel és elvitt minket a NAGY bevásárlásra J Szegény még nem tudta mi vár rá J. A bolt még nem volt nyitva ezért elvitt körbenézni a városba, majd kérésemre megnéztük a tengerpartot, ami nála azt jelentette, hogy a kikötőt kell megnéznünk. Hát nem vagyunk egyformák J Lassan haladtunk tovább és kinyitott a lidl is, ahol szinte mindent megvettünk, mármint ami a boltban volt J na jó azért hagytunk a német turistáknak is egy két apróságot J Majd mikor végeztünk Manuel közölte, hogy amúgy a spanyolok nem járnak a lidlbe vásárolni, ez kifejezetten a turisták kedvéért van.
Haza jöttünk a megpakolt kocsival és négyen, Emilioval, Manuellel, Dodival kipakoltuk az autó taralmát J Majd irány a laborba DOLGOZNI J Legalábbis mi így gondoltuk….
Felmásztunk a laborba és Emilio egyből mondta, hogy mit is kell csinálni mert a két Sonia nem igazán beszél angolul… Chirimoya virágok leszedése a másnapi termékenyítéshez J Gondoltuk akkor végre kis strapás munka… hát nem … kb 100 virágot szedtünk le és irány is vissz a laborba. Itt szedés közben megismerkedtünk aLICHIS bácsikkal, akik nagy szatyor lichiket adtak nekünk, hogy vizsgáljuk őket. Majd a virágokból kinyertük a pollent, amit Sonia1 betett a hűtőbe, mert 5-7 fokon kell tartani, közben Sonia2 meg Emilioval közben elment mangót szedni J
Míg Emilioék a mangókat mérték, addig mi a lichiket számoltuk mértük, és kóstoltuk is J Aranyosan mindent megkérdeznek, hogy ettünk e már olyat, ízleltük e már J. Persze hiába kérdezik, mert ha esetleg ettünk is már valamelyikből otthon, annak természetesen más íze, illata van, mint az itteninek.
Közben elkezdtük a mangók kóstolását is, és Emilio viccesen megjegyezte, hogy ez egy jó munkahely J hát igaza van J Megkérdezte, hogy a chirimoyat kóstoltuk e már, mondtuk hogy nem, de igazság szerint a Paksi Andris annyira dicsérte, hogy szeretnénk már nagyon J Na erre még egy hónapot kell várni, de sebaj J Van időnk megtehetjük JJJ
Lassan el is telt a munkaidő, amint láthatjátok rettentően megerőltető volt az első munkanap J
Délután feljöttünk csináltunk főzeléket, és 5 felé úgy döntöttünk lemegyünk a partra, amit most mondok, hogy akárki is állítja nem 5 perc… Szuvi is meg Zsófi is mondta ááá 1400 m az csak 5 perc séta, napközben a Manuel is mondta többször is hogy 5 perc, de szerintem hiába mondja hogy gyalog, amikor autóval annyi… no sebaj közel 15-20 perc alatt megtehető kényelmesen J
A part egész szép, bár kavicsos amit én nem kedvelek annyira, de azért nagyon jó volt benne pancsizni kicsit, Dodinak is egyből mosoly ült csak a száján. J Az az igazság hogy elég szar azoknak akik itt laknak…. Láttunk a parthoz közel egy házat amit 403 000 euroért árultak…szerintem nálunk senkinek nincs rá így pénze…. 114 millió közel és ráadásul elég pici ház… no mindegy nem lenne rossz de nem álmodozunk J
7re visszajöttünk a la mayoraba mert Emilio azt mondta vagy 7 kor vagy 9 kor zárják a nagy kaput… így nem kockáztattunk.. Majd a semmittevéssel végződött a nap.
A reggel elég korán kezdődött, mert már negyed 6kor útnak indultunk. Tesóm írt útközben hogy megindult nála a szülés, így nem voltam túl boldog, mert nagyon aggódtam érte… L
Végül nem volt semmi gubanc, Dodiékkal szinte végig tartottuk a kapcsolatot, ki hol tart, milyen az út stb…
Sikeresen megérkeztünk Bratislavaba a reptérre, ahol mindketten elkezdtük kipakolni a csomagjainkat, mert mind a ketten túlsúlyban voltunk… :S így pár dolgot mindkettőnk családja visszavitt… no sebaj.
Lassan elérkezett a búcsú ideje is …. Volt sírás rívás… Majd külön kikellett adni a laptopot… tiszta ideges lettem, mert nem akart kijönni a táskából, aztán vissza se… :S ááá nem baj már csak innit kell venni és irány a gép…gondoltuk mi.
Azonban pont előttünk és még hál isten néhány ember előtt lezárták a kaput…de csak mert sok embert kellett felengedni a gépre. Végülis nem ülhettem az ablak mellett, Dodi ült az egyik oldalon én a másikon, persze Ő előre kiütötte magát dedalonnal, így nem beszéltünk sokat. Na jó azért a felszállás még megvolt neki J.
Kicsit neccesen landoltunk, mert elég nagyot csattantunk a földre, de a lényeg hogy egyben érkeztünk meg J.
Elég sokat vártunk Manuelre, mert Ő jött ki elénk, ugyanis nem láttuk kiírva sehol a nevünket. Sőt így utólag tudjuk, hogy Manuelt mi később láttuk csak bejönni… nem baj a lényeg hogy megtaláltuk egymást J. Hozta magával valami barátnőjét is, Manuelat, akit útközben kitettünk, nem messze a La Mayoratól.
Megérkeztünk ide is, megkaptuk a külön szobáinkat, illetve egy két dolgot megmutatott nekünk Manuel, de a többit szerintem majd csak Emilio fogja nekünk holnap megmutatni, amikor elvisznek minket vásárolni.
Dodival egyből bevackoltuk magunkat, mindent kipakoltunk, majd úgy döntöttünk, hogy elmegyünk feltérképezzük kicsit a környéket. J Nagyon jó volt, mint az ovisok mindent fényképeztünk, mindennek örültünk J Rengeteg fűszernövény és gyümölcs J tiszta paradicsom… a hegyoldalon csak úgy magától nő a szőlő, amit egyből leteszteltünk J Fincsi volt J. Nem sikerült bejárni az egész terepet, de nem baj minden nap sétálunk egy nagyot J. Most lassan lefekszünk, mert már 9 óra és holnap fél 9kor találkozunk Emilioval és Manuellel.
